Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
1654 Tisztelt Országgyűlés! Babák képviselő úr és néhány fideszes képviselőtársam nagyon kemény kijelentéseket tett a szegénység mélységéről és szélességéről, ezért engedjék meg nekem, hogy a 2008. évi Tárkimonitoringjelentések ből a “Közteherelosztás” című kötetet ajánljam a szíves figyelmükbe. Azt gondolom, hogy nem a dramatizálás a legfontosabb, hanem a józan helyzetelemzés. Ma Magyarországon, 2007ben a teljes népesség 13 százalékát tekinthetjük szegénynek. Ez a szegénységi k üszöb a számítások szerint az átlagjövedelem 60 százalékánál kevesebb jövedelemből élőket jelenti. Azt gondolom, hogy ezek a számítások nyilván a tudományos műhelyekben készültek, és aligha lehet őket vitatni. Azt is szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ez a j elentés arról beszél, hogy a szegénység szélessége nem növekedett és a mélysége sem. A kormány intézkedései a szegénység mélysége ellen ható intézkedések voltak. És Márton képviselőtársamnak mondom, hogy amikor ez a kormányprogram a tudásról és a munkáról beszél, akkor minden intézkedés, ami ebben foglaltatik, jövedelemről beszél, egy olyan felhalmozandó tudásról, tudástőkéről, amelyik segít abban, hogy a leszakadás ellen védekezhessenek az emberek, hogy versenyképes legyen a tudás; mert tudjuk, hogy a szeg énység kockázata az alacsony iskolázottsághoz, a versenyképes tudás hiányához és a munkanélküliséghez köthető. Csak ezeket szerettem volna képviselőtársaim szíves figyelmébe ajánlani a vitához. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László ) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Felszólalásra jelentkezett Kiss Péter miniszter úr. Megadom neki a szót, parancsoljon! KISS PÉTER , a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő úr felszólalása s egített abban, hogy bátorkodjak én is megjegyzéseket tenni ehhez a vitához, mert én is úgy látom, ahogy az előbb elhangzott, hogy kell a jó, precíz helyzetértékelés ahhoz, hogy jó megoldásokat találjunk. (14.10) A precíz helyzetértékeléshez hozzátartozik, hogy világosan lássuk, Magyarországon akkor, amikor ezzel az 57 százalékos, valóban alacsony aktivitási szinttel nézünk szembe - magyarán, hogy az aktív korúak közül, akik dolgozhatnának, azok közül 57 százalék dolgozik bejelentett munkán , nos, akkor mi is a jó recept, mi is a jó megoldás, hogyan tudunk rá megfelelő válaszokat találni, ehhez tudnunk kell, hogy mi van e mögött a szám mögött. E mögött a szám mögött a munkaidőalap - ahogy a képviselő úr mondta , a meglévő, elvégzendő munka egy sajátos felos ztása van. Az elvégzendő munkát az aktív korúak 57 százaléka között osztottuk fel. Ugyanezt a munkát Hollandiában az aktív korúak 70 százaléka között osztják fel. Az a sajátos szakmai eredmény és összevetés - ajánlom figyelmükbe - a szakmai irodalomban fel lelhető, hogy bizony egy társadalom nagyobb aktivitási szintjéhez vezet az adott munkaidőalap jobb felosztása is, például az atipikus foglalkoztatás, benne részmunkaidős foglalkoztatás megoldásával, vagy egyéb, ma már a világon inkább tipikusnak - nálunk a tipikusnak - jelentett megoldásokkal. (Nyakó István elfoglalja jegyzői helyét.) Könnyű lenne azt mondani, hogy hajrá, itt van ennyi munkamennyiség, nálunk is 70 százalékos aktivitást próbáljunk elérni, dolgozzon több ember, és akkor ez nyilvánvalóan annyit jelent, hogy kevesebben élnek segélyből, többen társadalmilag hasznosnak, alkotónak, aktívnak élik meg az életüket. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! Mert nyilvánvaló módon a munkaidőalap felosztásához hozzátartozik egy meghatározó elem, és most nem is a bé rekre rakódó költségekről, terhekről beszélek, hanem magáról a bérről.
