Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ):
1645 És kérdezem én: hogyan és miként lehet bármiféle tulajdonosi felelősséget szóba hozni - m int ahogy egyébként abban az országgyűlési határozatban is szerepelt, amelyik megalapozta a tulajdoni részét a mai vitanapnak , hiszen azok a kisrészvényesek, azok a kistulajdonosok, akik majd hozzájutnak valamilyen módon a részvényekhez, ugyan milyen hat ással fognak tudni lenni, mondjuk, akár egy MVM vagy egy MVMszelet vagy akár a Szerencsejáték Rt. működésére? (13.30) Beláthatjuk, nagyjából hozzávetőleg semmivel. Tehát összességében azt lehet elmondani, hogy ez a fajta vagyonjuttatás, amelyben önök gond olkoznak tulajdonosi programként, alapvetően elhibázott. Egyetlenegy módja lenne annak, hogy valóban tulajdonosi programot lehessen elindítani ebben az országban: ha az embereknek lenne pénzük, és a vállalkozások működőképesek lennének. Ha nem olyan gazdas ági adatok lennének, mint amelyeket a Statisztikai Hivatal például az elmúlt hónapokban közöl, ha nem olyan jövedelmi viszonyok lennének ma Magyarországon, mint amilyenek vannak az országban, és az emberek nem szegényednének el olyan mértékben, mint ahogya n ma Magyarországon a valóság azt mutatja, akkor lehetne új tulajdonosi programról beszélni, de így legfeljebb a jelenleg meglévő, már egyébként is elég szűk állami vagyon elherdálásáról lehet beszélni. Lehet, hogy az lesz ennek a privatizációs folyamatnak is a vége, mint ami a kárpótlásnak is volt. Csehországban egyébként és Romániában erre van példa, tehát nemzetközi tapasztalatot is lehet idézni, hogy egyébként a kibocsátott részvények kéthárom év múlva néhány nagy csoport vagy magánszemély kezében össz pontosulnak, akik adott esetben kedvezményes áron jutnak majd hozzá a jól működő állami vállalatokhoz. (Móring József Attilát a jegyzői székben dr. Hende Csaba váltja fel.) Egy másik nagyon komoly probléma, amely felvetődik, és amelyre igazából önök sem mo ndtak még hozzászólásaikban semmilyen megoldást: most tulajdonképpen áron alul, kedvezményesen szeretnék ezeket a részvényeket eladni vagy valós piaci értéken? A cégeket gazdagítaná ez a bevétel, ahogy egyébként a normál tőzsdei folyamatokban egy tőzsdei k ibocsátás esetén a cégek valóban friss tőkéhez jutnak a részvények kibocsátása kapcsán, vagy mint ahogy szintén Molnár képviselő úr esetében elhangzott, az állami költségvetésbe kívánják ezt a pénzt befolyatni az egyébként is meglévő költségvetési lyukak t ömködésére? Akárhogy is nézzük, igazából egyik módszer sem tudja azt a célt szolgálni, hogy azok a cégek, amelyek ma eredményesen és jól működnek, hosszú távon is jól tudjanak működni. Összességében azt lehet mondani, hogy sokkal inkább egy PRakcióról van szó, mint valós gazdasági, végiggondolt gazdasági folyamatokat tartalmazó programról. Összességében azt lehet megállapítani, hogy nem egy átgondolt, sokkal inkább ötletbörze jellegű ez a fajta új tulajdonosi program, amelyet most önök beterjesztettek, és amelyről most vitázunk. Összességében azt lehet mondani, hogy semmilyen olyan gazdaságélénkítő hatása ennek a programnak nem lesz, amire egyébként nemcsak az állami cégeknek, állami vállalatoknak, hanem a magánszektornak is nagyon nagy szüksége lenne. Tehá t ez leginkább egy PRakció, egy PRfogás, amely hosszú távon kézzelfogható gazdasági eredményt nem fog eredményezni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Babák Mihály: Szemfényvesztés.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most felszólalásra következik Geberle Erzsébet, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselő asszonya. Öné a szó, parancsoljon! GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Elsősorban is nem gondolom, hogy tisztem é s feladatom lenne Kóka János pártelnök urat megvédeni, de Márton Attila képviselőtársam figyelmét valószínűleg elkerülte, hogy Kóka János pártelnök úr végighallgatta az expozékat, illetve a vezérszónoki felszólalásokat. Valószínűleg azért kerülte el az ön figyelmét, mert ön most, a beszéde előtt érkezett vissza a terembe. (Márton Attila: Ne tessék már mondani! - Babák
