Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - KORMOS DÉNES (MSZP):
1642 és egy irányban tartanak. Amikor az oktatást, az “Új tudás, új műveltség” programot nézzük, akkor ugyanúgy meg kell figyelnünk azt, és meg kell vizsgálnunk, hogy ezeknek a problémáknak az orvoslására ez a nagy ellátórendszer a saját tulajdonságaival, a saját tartalmával m ilyen módon ad választ, és az a programtervezet, amelyet önök elé hoztunk most itt, valójában ezekre a kulcskérdésekre igyekszike jó válaszokat adni, jó súlypontokat és jó irányokat jelöle ki. Számomra nagyon megnyugtató volt a vitában akár Herényi Károl y képviselő úr, akár Kuzma képviselő úr hozzáállása és felvetése is. Sajnálom, hogy egy valójában szerencsétlenül megfogalmazott mondat - miszerint minden gyermek születésétől kezdve eséllyel kezdhesse meg az iskolát, ami valóban úgy hangzik rendesen, hogy születésétől kezdve segítséget kapjon, hogy eséllyel kezdhesse meg az iskolát - valakinek sokkal fontosabb, mint a mögötte lévő tartalom, és egy aktuális politikai poén elhangzása számára fontosabb, mint egy olyan társadalompolitikai kérdés, amely emögött van. Ez aggasztó, nem viszi előre sem az ország ügyét, sem az oktatás ügyét, sem a problémák megoldásának az ügyét. De kezdjük itt, ha már ezt vetettem fel. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára sokan tudják, de lehet, hogy vannak, akik nem, hogy ma a közo ktatásba bekerülő gyerekek értelmi fejlettsége között 56 év eltérés is lehet. Látjuk, hogy a legkorábbi időszakban olyan hátrányok és olyan különbségek vannak, amelyeket sokszor - kutatásokból és különböző adatokból tudjuk - az oktatási rendszer már későb b nem tud összezárni, hanem bizonyos körülmények között még tovább nyílik ez. Potenciális vesztesek lehetnek azok a gyerekek, akik időben nem kapnak segítséget. Miről szól a kora gyermekkori segítés programja? Azt mondjuk, hogy már a legkorábbi korban, a s zületés után védőnőkkel, a védőnői hálózat erősítésével, a szakmai és szakszolgálatok segítségével tárjuk fel a problémát, mert az oktatás arról szól és akkor jó, ha az egyéneknek, az embereknek az adottságaiknak, képességeiknek, speciális csoportokból adó dó problémáiknak megfelelő fejlesztést és támogatást tud nyújtani. Ez az alapja. Ha ezt korán megtesszük, össze tudjuk zárni ezt a hiányt, nagyobb esély van arra, hogy a későbbiek folyamán eredményesek lehessenek. Ezért fontos a bölcsődei és óvodai fejlesz tés, és ezért fontos ennek az infrastrukturális és tartalmi fejlesztése. Sok szó esett az esélyegyenlőségről, az esélyjavításról, az esélyek bővítéséről. Valóban úgy gondoljuk, hogy nemcsak egy szükséges kelléke kell hogy legyen az európai uniós pályázatok nak az esélyegyenlőségi terv, mert megnyugszunk, hogy formai követelmények, problémák miatt nem dobják vissza a pályázatunkat, hanem valóban tartalmi és cselekvési eleme, és ehhez szakmai segítséget és különböző forrásokat is megkapnak az önkormányzatok ah hoz, hogy ezt a programot a gyakorlatban megvalósítsák. Minden olyan egyéb program, amelyet célul tűzünk ki, ezt kell szolgálja, hogy az emberek, a gyerekek - iskolából kikerülve - egyéni versenyképességét szolgálja, és azt a feltételt javítsa, hogy képese k legyenek saját egzisztenciájuk megteremtésében, saját élethelyzetük javításában előrelépni. Akinél ez nem megy vagy nem akarja, ott olyan érdekeltség és orientációs programok kellenek, amelyek ebbe az irányba terelik őket. Ez is egy nagyon lényeges kérdé s. Ide tartozik a tartalmi fejlesztés. Sokan mondják azt, hogy olyan ismeretekkel kerülnek ki az iskolából a gyerekek, amelyeket nem igazol vissza a munkaerőpiac, a tartalmi fejlesztés valóban az ismeretek alkalmazásának képességét, gyakorlati alkalmazását , olyan közösségi kultúrák elterjesztését szolgálja, amelyek valóban valódi esélyt jelenthetnek. Vannak jó híreim ebben a zaklatott világban, tisztelt képviselőtársaim. Február 22én tartottunk egy konferenciát például a program egyik eleméről, a tehetségü gyről. A köztársasági elnök, a miniszterelnök úr, miniszterek, egyházi intézmények képviselői, civil szervezetek képviselői, szakmapolitikusok gondolkodtak együtt egy egész napon át. Egyetlenegy politikai félmondat nem hangzott el, mindenki arról beszélt, hogy hogyan lehetne ezt a dolgot és ezt a feladatot jobbá tenni. Kérdezem én: egy ország versenyképessége, magas hozzáadott értékű termékek termelése, az új tudásközpontok kialakulása, a pólusprogramok személyi feltételekkel való megtámogatása és az a büsz keségünk, hogy nekünk a kreativitásban és egyébben nagyon komoly hagyományaink és