Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz):
1639 mint egyébként a másik oldalon az eredménye. Nézzék meg a számadatokat, hogy hány embert sikerült most eddig rehabilitálni vagy rehabilitáltnak nevezni! Töredéket, pár tíz embert. És ha az a helyzet, hogy van egy térség, ahol egy munkahelyre tíz munkanélküli ju t, és ha a rehabos lesz a tizenegyedik, hát esélye sem lesz semmire! Tehát munkahelyek kellenek oda, mert addig ez a rendszer érdemben nem fogja megoldani azt, amiről beszélek. Hogy nem működtünk együtt. Kedves Képviselőtársam! Amikor a Start Extra kártya témája előjött, én adtam be módosító indítványt ahhoz - utána lehet nézni , hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben ne az legyen, hogy az első évben semmit, második évben 15 százalékot kell, hanem két év járulékmentességet kapjanak az itt működő válla lkozók azokra, akik… - na, nem ragozom. Elutasították tisztelt képviselőtársaim ezt a fajta indítványt, utána lehet nézni. Most arról szól, hogy három év - üdvözlöm egyébként a lehetőséget. De amikor ellenzéki adja be, akkor nem lehet, amikor meg kormányol dal, akkor mehet? Hát hogy van ez? Szociális ellátórendszer - katasztrofális. Emlékeznek rá, mindig elmondtam, most is elmondom, hogy amíg segéllyel annyit lehet keresni, mint munkával, addig nem nagyon van miről beszélni. Annak a fajta szigornak, amilyen irányba elmozdulnak, részben vannak elemei, amivel én is egyet tudok érteni. Tehát azt én sem támogatnám, hogy a szociális segély mértékét kellene csökkenteni, hanem ahhoz kellene kötni ezt a fajta ellátást, hogy aki oda beáll a sorba, az valamiféle kötele zettséget is vállaljon annak érdekében, ha ő egyébként segélyt szeretne. Közcélú, közhasznú közmunkával kapcsolatban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokszor egymást ütik ki, tehát túl sok kézben van ez a rendszer. Ha kíváncsiak arra, hogy hogyan is képzeljük el mi ezt konkrétan, nagyon szívesen állunk rendelkezésre. Szakképzés. A divatnak képeznek az iskolák jelentős részei sok esetben, és nem a valós életnek. Tehát amikor a szakképzésről beszélünk, először is abbó l induljunk ki, hogy a jelenlegi rendszer mennyire működőképes a szakmaszerzés tekintetében is. Azt is hozzátenném, hogy amíg az elsőéves kislányomnak egyenlettel tudom megoldani a matematikafeladatát, és azt nyilván már nem tudom neki elmagyarázni, hogy h ogyan oldottam meg, akkor ott valami esetleg a képzésben sem stimmelhet. Tehát érdemes lenne esetleg oda is lemenni. A miniszterelnök úr éppen valamelyik nap jelentette be, hogy az építőipar tekintetében javuló tendencia mutatkozik, azt vizionálta, hogy a következő évre már munkaerőhiány fog jelentkezni. Ahonnan én jövök, a vállalkozásaink, az építőipari vállalkozások döntő többsége, jelentem, Romániában dolgozik, és úgy, hogy innen viszi a munkavállalóit is. Miért? Azért, mert nem piszkálják fölöslegesen ő ket, időben fizetnek, határidőre fizetnek, és van munka, ami a legfontosabb dolog. Na, ez az, ami hiányzik! Hogy hogyan jutottunk ide néhány év leforgása alatt, hogy nekünk kell Romániába járni dolgozni, ez bizony egy súlyos dolog. (Bernáth Ildikó: Ső t, már illegálisan is oda járnak.) Kóka elnök úr mondandója egyszerűen ledöbbentett. Ő ült ott gazdasági miniszterként, és most azt mondja, aki egyébként azt mondta néhány hónappal ezelőtt még, hogy dübörög a gazdaság, és minden rendben van, most ő állítja azt és ő mondja, hogy nagy a baj, és Magyarország adósságcsapdába került. Hát jó reggelt kívánok, elnök úr! Mit csinált gazdasági miniszterként? Azért ennyire nem kellene, ennyire ostobák azért nem vagyunk, tisztelt képviselőtársaim! Lehet, hogy nagy maga sságból kicsiknek látszunk, de azért nem így működik a rendszer. Aki felelős érte, az vállalja is a felelősséget azért, amit tett! Tehát én mindenben partner vagyok, mint ahogy, úgy gondolom, eddig is partner voltam, ami szakmai szempontból támogatható. Az t se mondom, hogy az a fajta irány, amit önök most megcéloztak, nem jó, vannak benne használható elemek. A kérdés az, hogy mennyire hitelesek önök még Magyarország előtt, vagyis mennyire lesznek képesek ebből a programból bármit is megvalósítani, mert eddi g sajnos nem sok minden eredményt láttunk. (Babák Mihály: Ez nagy kérdés.)
