Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MOLNÁR CSABA (MSZP):
1626 Azt gondolom, a “Mun ka - tudás - tulajdon” témaköre tekintetében az ország legégetőbb kérdéseiről szólunk ma a Házban. És én nem gondoltam volna, hogy ennek a vitának a részeként az ellenzék egyik frakcióvezetőjétől Bokros Lajost és a végrehajtott programját hallom majd dicsé rni. Igen, ő azt mondta, hogy akkor ez társadalmi szükségszerűség volt. Én parlamenti képviselő voltam abban a ciklusban is, és pontosan tudom, hogy az ellenzék soraiban milyen megjegyzések, kitételek, elutasítás, hangnem kísérte akkor ezt a programot. Nek em meggyőződésem, hogy az elmúlt két évről, Gyurcsány Ferenc kormányának politikájáról - nem is olyan hosszú távon vagy sokára - a magyar társadalom, elemzők, közgazdászok ugyanezt fogják mondani, hiszen társadalmi szükségszerűségről volt szó. Egyetértek f rakcióvezető úrral, hogy a közbizalom visszaszerzéséről van szó ma már a magyar politikai elit és a parlament tekintetében, és nyilván a kormánypártok népszerűtlenségének is oka mindaz, ami az elmúlt évben történt. Csak hát nem mehetünk el szó nélkül amell ett, hogy az elmúlt két évben én az önök padsoraiból - kivéve néhány nagyon józan hangot - csak elutasítást, csak nemet hallottam még. Bár ez az ön által elmondott logikai sor és beszéd számomra nagyon szimpatikus volt, mert ön azzal kezdte, hogy nézzünk a mély rétegekbe, nézzük meg, milyenek a társadalom valós problémái, és hogyan jutottunk ide, mi az ebből kivezető út. (12.10) Nagyon üdvözlöm ezt a hangvételt, az MDF ötleteit, javaslatait is, még akkor is, ha nyilván nem mindent fog támogatni a kormány. N agyon sok megszívlelendő van mindabban, amit ön elmondott. Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Molnár Csaba képviselő úré a szó. DR. MOLNÁR CSABA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista vezérszónokok már a vezérszónoki kör elején beszéltek a program két fontos részéről, a munkáról és a tudásról. Nekem az a feladatom, hogy a harmadik elemről, a tulajdonról beszéljek, annak is először társadalomfilozó fiai vonatkozásáról. Már csak azért is, mert az elmúlt időszakban talán erről a vonatkozásról esett a legkevesebb szó. Tisztelt Országgyűlés! Egy polgárosodni, gyarapodni vágyó országnak felelőssége van abban, hogy tulajdonhoz segítse a polgárokat. Az ezt célzó, frissen kidolgozott új tulajdonosi programmal azt akarjuk elérni, hogy az emberek egyrészt kivehessék a részüket a közös nemzeti vagyonból, másrészt közben pedig nagyobb felelősséget vállaljanak a saját jövőjük alakításában, jobbításában is. Több sz ázezer embert lehet így Magyarországon támogatni abban, hogy ne csak a mára, hanem a holnapra, a holnaputánra is gondoljanak. Ehhez kell tehát a tulajdon, ami a nagyobb önállóság, a nagyobb biztonság fedezetét teremti meg. Ebben az értelemben az új tulajdo nosi programnak elsősorban nem az a célja, hogy pénzt adjunk az emberek kezébe. Ha ez lenne a célja, azt meg lehetne oldani részvények, tőzsde nélkül is. Ez a program elsősorban tehát nem a pénzről szól, sokkal inkább egy magatartásról, a felelős polgári ö nállóság lehetőségéről, a pénzügyi kultúra Magyarországon - valljuk be őszintén - nem túl magas szintjének emeléséről. Amikor tulajdonosi programról beszélünk, akkor annak a lehetőségét kívánjuk megteremteni, hogy a holnapban viselt felelősségben minél töb ben osztozzanak, osztozhassanak az országban. Amiről beszélünk, egy igazi progresszív történet: perspektívát adni az egyik oldalon, tulajdonossá tenni százezreket a másik oldalon. Ebben az értelemben az új tulajdonosi program nem más, mint visszatérés a re ndszerváltás eredeti közös céljához, vagyis ahhoz, hogy egy nyugateurópai típusú, működésű országot és nyugateurópai típusú életminőséget tudjunk Magyarországon kialakítani. Az persze igaz, és sokan mondják, hogy a polgárosodást nem lehet felülről elrend elni, azt kormányzati verdiktek formájában
