Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1621 iparágban, amelynek azonban Albánián kívül csak Magyarországon nincs kormányprogramja. Megjegyezzük, valaha a tudományos kutatás élvonalában voltunk. Lehet, hogy az állam látványos kivonulása a gazdaságból a rendszerváltozás idején szükséges volt, de a piacgazdaság ilyen fokú magára hagyása nem tartható tovább, a mindenkori kormányzatnak a felügyelő és moderáló szerepet mindenképpen vállalni ke ll. Téves például az a sokat hangoztatott szempont a beruházásoknál, hogy csupán a munkahelyteremtést szorgalmazzuk, és nem figyelünk arra, hogy az új munkahely új értéket fog teremteni, vagy pedig csak azonnal fizető szolgáltatásokat gyarapít. A legígéret esebbnek manapság az elektronikai műszeripar tűnik. Ezen gazdagodott meg az egész TávolKelet, a leglátványosabban Kína. Nálunk ez az iparág adja a GDP 10 százalékát, de nem aknázzuk ki kellőképpen. A betelepült multinacionális cégek ma már nemcsak nálunk akarnak gyártani, hiszen az élőmunka ára tőlünk keletre olcsóbb, hanem mindjobban támaszkodni szeretnének a hazai K+Fre is. Példa nélkül álló, hogy nálunk - kivéve az építészeket - ismeretlen fogalom a mérnökiroda, a független tervezőiroda. Sajnos, a szak képzettség tekintetében sem állunk a helyzet magaslatán. Az oktatási reformon nálunk csak a tandíjfizetés körül van vita, pedig a szakmai tartalom, a gyakorlati tartalom erősen kifogásolható. És ez nem véletlen, hiszen a felsőfokú képzés átalakítása gyakor latilag forráselvonást jelentett. Szégyen, hogy a multinacionális cégek egyetemi tanszékeket és laborokat kell alakítsanak, hogy olyan mérnökök kerüljenek ki a képzésből, akiket nem kell további félegy évre szaktanfolyamokra küldeni. A magyar kis- és közé pvállalkozásokról mindenki tudja, hogy a munkahelyek zömét biztosítják ma is a magyar gazdaságban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Szólamok szintjén van kormánytámogatás, de ezt a valóságban vállalkozóink nem igazán érzékelik. Mit is kezdhetnénk olyan pályázatokkal, amelyeknél több év töretlen eredménynövekedést kell vállalni? Ki vállalhat ma ilyet? Ki tudja ma több évre előre tevékenységét biztonságban látni? Csak az, akinek erre többéves szerződése van, tehát csak az, akinek az állammal van szerződése. Úgy is mondhatnánk, hogy a kisvállalkozások közül a kormány csak a saját holdudvarát támogatja. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az MDF vezérszónoka következik, Herényi Kár oly képviselő úré a szó. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Államtitkár Hölgy, Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először általános módon közelítsek ahhoz a k érdéskörhöz, ami a mai vitanap témáját adja. A kérdés az, hogy hogyan jutottunk idáig, mert azt minden előttem felszólaló elmondta, hogy meglehetősen rossz helyzetben van a magyar társadalom, és meglehetősen rossz helyzetben van a magyar gazdaság. Ennek a csapdahelyzetnek az egyik oka talán tíz éve fogalmazódott meg, akkor Szelényi Iván azt mondta, hogy hosszú évtizedekig Magyarországon csak baloldali programmal lehet választásokat nyerni. Viszont az mindenki számára egyre világosabb, hogy baloldali gazdasá gpolitikai programmal megoldani a magyar gazdaság nehéz helyzetét vagy a magyar társadalom szűkösségét, meglehetősen nehéz, sőt úgy tűnik, hogy teljesíthetetlen feladat. Ebből adódnak azok az identitászavarok, amikor magukat jobboldalinak valló pártok olya n programelemekkel jelennek meg, amelyek tipikusan baloldaliszociáldemokrata pártok programjában szerepelnek, és ebből adódik az, amikor mondjuk, Bokros Lajos annak idején egy baloldali kormány pénzügyminisztereként sokkal inkább egy konzervatív gazdaságp olitikai és pénzügypolitikai programot valósított meg, mint ami tőle várható lett volna. Egyébként helyesen tette, a helyzet ezt kívánta, arra a helyzetre ez volt az adekvát megoldás.
