Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1613 háromnégy évig 2540 ezer forinttal többet kapnak, akkor ez most ösztönözni fogja őket arra, hogy a pályán maradjanak? Tisztelt Képviselőtársaim! Nem arról van szó, hogy ezzel még inkább azt fogják ösztönözni , ha ezt a plusztámogatást elveszik tőlük, hogy akkor pláne elhagyják a pályát? Igazából ennek a részletei, hogy ezt hogyan képzelik, semmilyen módon nem kerül ki az anyagból. Vagy hadd mondjam a másik elképzelést, aminél már konkrét tapasztalataink vannak : a kollégiumok építése a PPPprogram keretében, aminek a finanszírozhatatlansága egyre több felsőoktatási intézmény esetében válik világossá. Elegendő, ha Nyíregyháza példájára gondolok, de más felsőoktatási intézmények is folyamatosan egyre inkább nyögik azokat a terheket, amelyeket a PPP rakott a vállukra. Úgy látom, az MSZP végső elkeseredésében, kétségbeesésében ismét elkezdett ígérgetni: csak az oktatás területén 478 milliárd forintnyi ígéretet írtak le ebben az anyagban, ez közel 500 milliárd forint. Ha az anyagot elolvassuk, akkor teljesen nevetséges, komolytalan, kidolgozatlan programpontok vannak benne, nyelvtanilag is problémás összeszerkesztéssel. Még egyszer mondom: megértem, hogy nem osztották ki, ennél azonban egy bármilyen rossz állapotú korm ánypártnak is többre kellene képesnek lennie. (Dr. Hiller István: Ez igazi szakmai szégyen! Egy önálló gondolata nem volt!) Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Most megadom a szót Kóka Jánosnak, az SZDSZképviselő csoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. KÓKA JÁNOS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma körülbelül egy órán keresztül hallgathattuk a vitanapot kezdeményező kormány kép viselőit és kormánypárti politikusokat arról beszélni, hogy milyen problémákat látnak megoldandónak Magyarország fejlődése, Magyarország jövője szempontjából. Az itt felvázolt programpontok talán mindegyike valódi problémákra világít rá, és döntő részben t ámogatható javaslatokat tartalmaz, hasonlóan támogathatókat, mint ahogyan támogathatóak voltak a száz lépés, a tizenkettő, majd negyvennyolc pont különféle stratégiai vagy taktikai elemei. Azonban jellemző ezekre a programokra is az, ami már annak idején a száz lépés programra is jellemző volt, hogy messze elkerülte a problémák gyökerét és a problémák központját. Messze elkerülte azokat a kérdéseket, amelyek Magyarország szempontjából valóban érdemi fejlődési gátat jelentenek. Messze elkerüli azokat a kérdé seket, mint például a foglalkoztatás stagnálása az elmúlt hét évben, a gyakorlatilag leállt gazdasági növekedés; és azok a problémák, amelyek egytől egyig Magyarország jövője szempontjából lényegesen sötétebb képet festenek, mint amilyent Magyarországon be lülről vagy a nemzetközi közvélemény szempontjából láthattunk akár csak néhány éve. Azok a kérdések, amelyekre a kormány rávilágít, mindazonáltal valóban megoldandó kérdések. Hallgatom eközben az ellenzék szónoklatait, és azt látom, hogy lényegében valódi, igazi kulcsproblémákra mutatnak rá - a gazdasági fejlődés elmaradása, a foglalkoztatás problémái , de a megoldási javaslataik - ne haragudjanak, hogy ezt mondom - borzalmasak. Egyetlen olyan gazdaságpolitikai tézist nem hallhattunk ezekben a vezérszónokl atokban, ami ezekre a kérdésekre valódi választ adna. Az egyik ellenzéki felszólaló Magyarország gazdasági problémáiról beszélt, majd ezt követően azt mondta, hogy ezeket úgy lehetne megoldani, ha bővítenénk az adófizetőktől elvett pénzből finanszírozható pályázatok körét, ezzel azután fejlődést teremtve a kis- és közepes vállalkozóknak. Nincs Magyarországon közgazdász, nincs Magyarországon közgazdasági műhely, és nincs olyan nemzetközi elemző, amely akár csak ennek a problémamegoldásnak a közelében látná M agyarország
