Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 12 (122. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
153 Amikor azt mondjuk, hogy csökkenteni kell azt a versenyt, amelyik elszívja a diákokat a kisebb településektől, csökkenteni kell azt a versenyt, amelyik nem szerencsés, amikor ilyen kisgyerekekről van szó, akkor azt is mondjuk, hogy együttműködésre van szükség, és ennek az együttműködésnek a kerete a kistérség, az a típusú önkéntes együttműködés, ahol a települések maguk állapodnak meg arról, hogy milyen módon működtetik tovább az oktatási intézményeiket. Ez nem könnyű kérdés, nem könnyű vita. Mi ha tározottan azt mondjuk, hogy azokat az együttműködéseket támogatjuk - hozzáteszem, ez a költségvetés forrásaiból is világosan kiolvasható , amiben az óvoda és az alsó tagozat lehetőség szerint helyben marad. Ezt támogatja többlettámogatással a kistérségi normatíva, ezt támogatják azok a szabályok, amelyek ezeknél az intézményeknél tulajdonképpen bármilyen méret esetén lehetővé teszik a működést. De azt is mondjuk, garancia kell arra is, hogy a diák ezekből tovább tudjon haladni. Garancia kell arra, hogy mó d legyen olyan típusú modell kiépítésére, amelyben lehetőleg nemcsak nyolc évig, hanem tizenkét évig látja előre a szülő, hogy hova kerül a gyereke, milyen lehetőséget kap a gyereke, mert ez tudja megtartani az intézményben a gyereket, és ez tud megfelelő megoldást kínálni a szülők számára, hogy nyugodt szívvel írathassák a saját településük iskolájába a gyerekeiket. Az szakmai vita - és ebben nem szeretnék feltétlenül állást foglalni , hogy mi a legfontosabb tényező az oktatásban, hogy a csoportlétszám, a z intézményi nagyság, a környezet közül melyik a legfontosabb. A kutatások azt mutatják - és személyes tapasztalatból is azzal értek egyet , hogy a legfontosabb talán a pedagógusmunka minősége. (9.40) Ennek is sokfajta feltétele van, ezt persze jól tudom. De hát ez egy olyan vita, ahol el kell döntenünk, hogy mennyivel többet ér meg nekünk egy olyan gyerek, aki egy nagyon kis iskolában nagyon kis csoportlétszámnál tanul, merthogy a költségek a csoportlétszámtól függnek, megére kétszerháromszor annyit ez a gyerek, mint egy másik társa az ország másik részén. Ez egy vita, egy erőforrásvita. El kell dönteni, hogy ha van 51020 milliárd forintunk, amit oktatásra tudunk költeni, azt melyik feladatra irányítjuk, hova rakjuk. Ma a költségvetés tervezésekor egye nsúlyokat keresünk. Támogatjuk a kistérségi intézményekben működő kistelepülési iskolák megmaradását is, de nem kizárólag erre koncentrálunk. Különösen azért, mert a korábban működő anyagi ösztönzőrendszer nem bizonyult igazán hatékonynak - korábban is zár tak be bizony bőségesen intézményeket, éppenséggel a ’98 és 2002 közötti időszakban is. Ezt csak azért említem meg, mert a képviselő úr is említette a templom és az iskola párhuzamát. Aligha gondolja bármelyikünk azt, hogy azért nincs ma minden településne k lelkésze, azért nincs ma minden településen pap, mert az egyházak nem látják el szívesen ezt a szolgálatot, vagy nem tartják ezt fontosnak. Bizony az egyházak is abba a helyzetbe kerültek, hogy ma már nem tudják minden településen biztosítani az önálló l elkipásztort. Nagyon hasonló helyzetben vagyunk az oktatásban is. Bizonyos méretek alá már nem lehet hatékonyan menni, vagy nem lehet jó minőségű oktatást teremteni. Ezért, képviselő úr, bizony azon is gondolkoznunk kell, hogy azokon a településeken, ahol soha nem volt iskola, merthogy az 500 fő alatti települések jelentős része ilyen, vagy ahol átalakul az iskola, tagintézményként működik az iskola, milyen új lehetőségeket tudunk kínálni, ennek a forrásai elsősorban a LEADERprogramban és az agrár- és vidé kfejlesztési operatív programban vannak. Ott vannak olyan források, amelyek kimondottan a kistelepülések számára jelentenek több lehetőséget. Végül, képviselő úr, sajnálom, hogy a kormány képviselőit nem hívták meg a szombati konferenciára. Természetesen ö römmel nyitottak vagyunk minden érdemi szakmai párbeszédre. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
