Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 8 (136. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR BÉLA (KDNP):
1451 környezetben és garanciákkal működhessenek ezek az intézmények. Képviselő úr említi például azt, hogy az összevont csoportokat végre elfogadjuk. Soha nem is mondtunk mást. Ha képviselő úr utánaolvas, ajánlom figyelmébe, talán hár om vagy négy éve, kezdő államtitkár koromban volt módomban elmondani a tárcának azt az álláspontját itt a parlamentben, hogy az összevont osztályoknak van értelme, van lehetősége akkor, ha ezek mögött megfelelő pedagógiai, szakmai feltételek állnak, de egy ébként jó pedagógiai módszerekkel ezek a típusú osztályok legalább olyan hatékonyak és jól működőek lehetnek, mint a hagyományos vagy az újabban hagyományossá vált, mereven osztályokra bontott iskolák. Szóval, képviselő úr, ez egy fontos szakmai probléma, itt érdemes beszélgetni és tárgyalni arról, hogy hogyan alakíthatók ki a legjobb megoldások, nem zárkózik el sem a tárca, sem a kormány attól, hogy akár az oktatási törvényben, akár - ami ennél sokkal fontosabb - a finanszírozási szabályokban érdemben előr elépjünk, jobb, rugalmasabb megoldásokat találjuk. Egyetlen szempont számít, egyetlen dolog fontos: az, hogy a rendelkezésre álló erőforrások legjobb felhasználásával a legjobb minőségű és minden diákhoz eljutó oktatást tudjunk teremteni. Ami pedig képvise lő úrnak azokat a reményeit illeti, amelyek arra vonatkoznak, hogy nem is biztos, hogy érdemes már erről velünk tárgyalni, mert ki tudja, meddig maradunk, azt szeretném elmondani képviselő úrnak, hogy készen állunk a kormányzás folytatására, és a tárcát és a kormányt, ahogy eddig, ezután is csak az fogja vezérelni, hogy milyen módon tud megfelelni a nemzet felé vállalt felelősségének. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Végül a KDNP frakcióvezetőhelyettese, Molnár Béla képviselő úr következik. Napirend előtti felszólalásának címe: “Bojkottáljuke a pekingi olimpiát?” Öné a szó. MOLNÁR BÉLA (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 2008ban ismét elhangzott a szó: bojkottálni az olimpiát. E lhangzott itthon is és külföldön is, és beleborzong minden jó érzésű ember, akinek valaha is köze volt a sporthoz. Elhangzott itthon, Magyarországon volt miniszter szájából, elhangzott az Unió jeles tisztségviselőjétől, és elhangzik Európa nagyvárosaiban a z olimpiai lángot megtámadóktól. Vajon tudjáke azok a politikai szélhámosok, akik sovány pecsenyéjüket készülnek sütögetni mesterkélt felháborodásukkal, hogy mit is követelnek? Tudjáke, hogy a bojkott csak azokat sújtja, akik négy éven át verejtékes munk ával készülnek, hogy bebizonyítsák, ők a legjobbak a világon, és végül elveszik tőlük a megmérettetés lehetőségét, a verseny, a siker, a tisztességes vereség lehetőségét? Elveszik a nemzetektől a büszke pillanatot, hogy lobogójuk az egész világ előtt lobog hat. Tudjáke, hogy nem egy sportágban csak egyszer adatik meg, hogy a sportoló olimpián méresse meg magát, és ha ezt elveszik, élete munkájának értelmét veszik el? Tudjáke, hogy azokat sújtják, akik végül ott lesznek, és győzelmük örömét beárnyékolja maj d egy hátuk mögött elsuttogott mondat: csonka mezőnyben könnyebb győzni, bezzeg ha eljött volna a legnagyobb rivális?! A bojkott sikerre még sosem vezetett, csak a sportolót sújtotta. Három nagy bojkottot szenvedett el eddig az olimpiai mozgalom, sok egyéb kisebb mellett. 1976ban Montrealban először fordult elő, hogy országok együtt bojkottáltak egy olimpiát. Az afrikai államok maradtak távol, mert a NOB nem zárta ki ÚjZélandot, miután egy kivi rögbicsapat elfogadott egy DélAfrikába szóló meghívást. A bo jkott vesztesei az afrikai államok voltak. Az 1980as olimpiáról Afganisztán 1979es szovjet megszállása elleni tiltakozásképpen sok ország - köztük az USA, Japán, NyugatNémetország is - távol maradt. A szovjet csapatok jóval később és nem a bojkott miatt vonultak ki Afganisztánból. A bojkott vesztese az egész sportvilág volt.
