Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 7 (135. szám) - Az ülés megnyitása - Mentelmi ügyről - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
1359 következik ebből még egy negyedik dolog is: abban sincs vita közöttünk, hogy ezek a szerződések, az abban fogl altak - még egyszer, 650700 milliárd forint közpénz szerződéséről van szó - közérdekű adatot tartalmaznak. Így már csak egy kérdés lehet, ami elválaszt bennünket, mégpedig az, hogy a minisztériumnak vane joga kiadni ezeket a szerződéseket. Azt gondolom, a válasz erre aránylag egyszerű: nemhogy joga, hanem kötelezettsége a szerződések nyilvánosságra hozatala, hiszen közérdekű adat nyilvánosságra hozatalát bárki kérheti, akinek ez az adat a birtokában van. Önöknek ez az adat a birtokukban van, de ön szomorú módon Magyar Bálint útját folytatja, és ezeket nem hajlandó nyilvánosságra hozni, legalábbis a mai napig nem tette meg, noha szerintem ez fontos lenne az intézmények szempontjából. Látni kell, látni szeretnénk, hogy az intézmények milyen kötelezettséget v állalnak, finanszírozhatóke, a költségvetésüket egyenesben tudjáke tartani, a következő húsz évre milyen terhet ró ez a Magyar Köztársaság költségvetésére. Indokolt, hogy lássuk ezt, mert az Állami Számvevőszék az ez évi költségvetés vitájában eléggé nyi lvánvalóan leírta, hogy nem látja garantáltnak ezeknek a szerződéseknek a gazdaságosságát, nem látja a jogi hátteret. S hadd mondjak önnek még egy érvet. Draskovics Tibor szintén leírja, hogy egy korábbi, kedvezőbb gazdasági körülmények között köttettek, e zért a felülvizsgálatuk szükséges. S én indokoltnak látom most már a nyilvánosságot kikényszeríteni, mert olyan állhatatosan takargatják ezeket a szerződéseket, ami gyanúra ad okot. (13.40) Ezek után, miniszter úr, világos és egyértelmű választ szeretnék ö ntől kapni: megvannake a minisztériumban a szerződések, hajlandóke azokat nyilvánosságra hozni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egyúttal szeretném jelezni, hogy amennyiben ezt nem teszik, úgy a Fidesz más jogi lépéseket kényt elen megtenni. Köszönöm a figyelmét. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. A kormány részéről megadom a szót Hiller István oktatási és kulturális miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturá lis miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatásról kérdezett a képviselő úr. Helyes, hiszen annyi összeköttetése van a közoktatáshoz, meg egyáltalán, a Magyar Országgyűlésben az oktatásügy legyen az egyik központi téma; kérem, engedje meg tehát, hogy az előző felszólalás kapcsán tett megjegyzésére elmondjam a véleményemet. Bár, akinek van füle, hallotta, és aki ért magyarul, tudja, hogy azt mondtam, hogy egyébként nem gondolom, hogy agresszió és romák között kapcso latot teremtene bárki. Ezért - ezért - volt az, hogy egyébként azt a kezdeményezést, amelyet tettek, üdvözöltem. Ha nem így lett volna, akkor nyilván nem ez történik; kár kiforgatni. Azt gondolom, hogy ön is pontosan tudja, miről beszéltem, ezért képviselt etjük magunkat, és ezért mondtam, hogy különböző módon gondolkodó embereknek erről a témáról így együtt, ezen kezdeményezés keretében együttesen gondolkodni helyes. Ezt mondtam, és ez a tartalma, kérem, hogy ez legyen a tudomása is. Ami a felsőoktatással k apcsolatos és leginkább az úgynevezett PPPberuházásokkal. Érdemes azért itt az Országgyűlés és a nyilvánosság egésze előtt elmondani, hogy Magyarországon az elmúlt durván másfél évtized alatt több mint négyszeresére emelkedett a hallgatói létszám. Ezt a k épviselő úr mint volt oktatási miniszter, aki ennek a folyamatnak ígyúgy részese volt, természetesen pontosan tudja. Amíg a kilencvenes évek elején durván százezer hallgató volt - a '9091es tanévben 108 ezer , addig most hozzávetőlegesen 400 ezer. A né gyszeresére emelkedett hallgatói létszám változatlan infrastruktúra mellett egyértelműen a színvonal rohamos csökkenésével járt volna együtt, így is, nem kétséges, olvasva az önök gondolatait - lám, megint van valami közös , a magyar
