Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Dr. Puskás Tivadar (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - “Biztonságos, de minek?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KINCSES GYULA egészségügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter):
117 A minimumfeltételek ma azt írják elő, hogy a betegek é rtékeinek biztonságos őrzése központilag és osztályonként történjék. A széfek beszerzését előíró rendelettervezettel bajok vannak, nem csak az, hogy a határidő nem tartható, kivitelezhetetlen, felesleges, a megjelölt pénzügyi forrás pedig jogellenes. A ren delkezés szellemiségével van baj, nem arra koncentrál, hogy a gyógyításra jusson több pénz, hanem természetszerűnek véve a rosszat, annak kivédésére terveznek költeni. Reklámozzák, hogy biztonságosabb a kórház, ha van széf, ugyanakkor a betegek otthonról h ozzák a gyógyszert. Reklámozzák, hogy csökken majd a kórházi lopások száma, ugyanakkor a nővérhiány miatt a másik beteg visz vizet a frissen operáltnak. A szellemisége rossz a rendelkezésnek. Nem azt erősíti az emberekben, hogy segítsünk a bajba jutottakon , hanem mintegy természetesnek veszik a könnyű préda kirablását. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugye, egyetért azzal, hogy a széfek beszerelése február 15éig nem történhet meg? Ugye, igazságtalannak és törvénytelennek tartja ön is, hogy a 2007es maradványt 200 8as újabb feladatokra kell felhasználni? Ugye, forrás, szakmai egyetértés és szándék nélkül nem erőltetik e rendelkezést is a magyar társadalomra? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kincses Gyula államti tkár úré a szó. DR. KINCSES GYULA egészségügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy nem tudunk ebben a kérdésben egyetérteni, hiszen a képviselő úr azt mondta, hogy a r endelkezés szellemével, szándékával nem ért elsősorban egyet. Majdnem hogy azt mondom, hogy a mellékjelenségeknek titulált dolgokban lehet, hogy nagyobb egyetértés lenne köztünk, hiszen valóban vannak hiányosságok a kórházakban. Azt gondolom, hogy a kórház ban gyógyulni kell, de nem mindegy, hogy milyen módon, hogyan tudják a betegek eltölteni azt az időt odabent. Elmondhatnám azt, hogy a 10 ezer forint körüli károkból évi 150 millió forint jön össze, de nem ez a jó nyom. Hiszen nem az a kérdés, hogy egy has znált mobiltelefon 6000 forintos kár, és azzal a 6000 forinttal hogyan rövidül meg valaki, hanem a kapcsolattartás a családdal, a külvilággal, ez sokkal nagyobb kár, mint az a 6000 forint. Azt gondolom, hogy a kórházban, amikor egyébként is leginkább kiszo lgáltatottak vagyunk, akkor hihetetlenül fontos az, hogy személyiségünkből meg tudjunk őrizni valamit. Valakinek ez egy gyűrűt jelent, van, akinek egy órát, amit még az unokája nyert egy sakkversenyen. Lehet, hogy 2000 forintot ér, de neki ez egy személyes érték, és ezeknek a személyes értékeknek az őrzésében a széf, azt gondolom, komoly előrelépést jelenthet. A képviselő úr mondta, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések is megoldják az értékmegőrzést, de itt nem értékmegőrzésről van szó. Értéket való ban ne vigyen be senki a kórházba, nem erről van szó, de nem életszerű az, hogy a mobiltelefonjáért negyedóránként vagy félóránként a beteg elmegy a központi értékmegőrzőbe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , vagy ugyanúgy felvesz 200 forintot az értékmegőrzőből a kávé, az üdítő vagy bárminek az elfogyasztására. A kérdéseire konkrétan válaszolva: nem gondoljuk mi sem, hogy február 15ével minden kórházban működni fog ez a dolog, hiszen beszerzési nehézségek vannak. (Az elnök a csen gő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. De az ellenőrzésben a megtett intézkedéseket fogjuk nézni, ha megrendelték a kórházak, folyamatban van, akkor bizonyosan a rendelkezés nem fogja őket sújtani. ELNÖK (Harrach Péter) : Viszontválas zra a képviselő úré a szó.
