Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
1032 Gyötrelmesen drága árat fizet a meghasonlott nemzet és zsibbadt társad alom, ha rendezetlen ügyeit halogatja. Nekem, aki részese voltam az akkori tragédiának és következményeinek, ez az üzenetem. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Azt hiszem, frakcióvezetőhelyettes úr… Bocsásson meg! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm. (Taps.) ELN ÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Úgy is mint a parlament doyenje előtt, tényleg illő tisztelettel szóltam, hogy 5 perc a napirend előtti felszólalás. Hiller István oktatási és kulturális miniszter úr kíván a kormány részéről reagálni. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Képviselő Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Fontos dolog, hogy olyan kérdésről - két nappal a megszállás évfordulója előtt , mint amiről a képviselő úr beszélt, az egész Ház együ tt gondolkodjék. Fontos dolog, hogy a parlament korelnökeként nem egyszerűen csak megélője az akkori eseményeknek, hanem akkor és később is aktív és tiszteletre méltó tevékenységet folytató politikusként, képviselő úr, ön itt most szól. Nyilván vannak olya n kérdések, amelyeket nekünk itt a Házban feleleveníteni, a jelen és a jövő számára megfogalmazni érdemes, és vannak olyan kérdések, amelyek magától értetődően a kutatás, a történettudomány feladatai. Azt gondolom, hogy azt azért együttesen, közös meggyőző déssel, jobboldaliak és baloldaliak - ha demokraták , ki kell mondani, hogy a probléma, persze sohasem a vágányoknál, a pályaudvarokon kezdődik, mint ahogy 1944ben sem ott kezdődött a probléma, amikor már emberek, férfiak és nők, magyarok, magyar állampo lgárok, zsidók, cigányok ott kellett hogy álljanak a peronon. Mert a probléma mindig akkor kezdődik, amikor megfogan egy gondolat. A probléma mindig akkor kezdődik, amikor kellő politikai támogatást kap egy ilyen veszélyes gondolat. Nem önmagában az volt a probléma, ahogy 1944. március 19én bevonultak a náci Németország csapatai, és immáron német Wehrmacht- és főleg SSalakulatok torkából fölhangzott magyar földön is a Horst Wessel Lied. A probléma már akkor elkezdődött, amikor a magyar nemzetiszocialista mozgalomnak politikai támogatói voltak. A probléma már akkor elkezdődött, amikor Szálasi hatalomátvétele után Magyarország történetének ha nem legsötétebb hónapjai, időszaka következett. (Zaj. - Az elnök csenget.) A probléma akkor és ott volt, amikor sokan támogatták azokat a törekvéseket, amelyek eredményeként 600 ezer magyar embert ebből a hazából elhurcolva a pusztítás szélére vittek. De amikor 1944. március 19éről beszélünk, igenis meg kell említeni azokat az embereket is, akik különböző meggyőződésből , de ellenálltak. Meg kell említeni önt és társait, akikkel természetesen 2008ban különböző módon nekem, nekünk lehetnek vitáink, de bátorságukat és tisztességüket messzemenően tiszteljük és elismerjük, mint ahogy a felsoroltak között, akiknek nevét említ ette a képviselő úr, a legkülönbözőbb gondolkodású emberek voltak. Mint ahogy a mi frakciónkban ül az az ember, aki ugyanabban a börtönben raboskodott, mint BajcsyZsilinszky Endre az említett események után; és Vitányi Ivánt éppúgy nem kímélték a hóhérok, mint ahogy nem kímélték más meggyőződésű rabtársait sem. Önök szerencsére itt vannak még velünk, és el tudják mondani felszólalásaikban, gondolataikban mindazt, ami akkor, az 1940es évek közepén - ’44ben és ’45ben - ezt az országot sújtotta, és ahogy k ijött belőle. Nekem meggyőződésem, képviselő úr, hogy nem ismerve a tömegek, tudniillik, hogy nem ismerték, mit dönt, mit fog dönteni Potsdam, hogy hogyan gondolkodnak és mi lesz a jövőben, azon sokaság számára, akik a pince sötétjéből följöhettek, azoknak az embereknek a számára a háború
