Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
1027 …ebbe a hurokba dugni a fejét a kormánynak, úgy hiszem, egy törvényvisszavonással elkerülhető lenne. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Hiller István, oktatási és kulturális miniszter urat illeti a szó. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN ok tatási és kulturális miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt, bár kétségkívül néhány hetes távollét adhat egy perspektívát, egy másfajta megítélési szemléletet, örülünk, hogy a képviselő úr ismét itt van, és ebből a perspektívából tudja elmondani azt, amit egyébként néhány hetes távollét miatt egy más szempontból megítélhetett. (14.30) Egyébként a miniszterelnök úr vélekedésével, mindazzal, ahogy a kérdést megítéli, énnekem alapvető vitám és problémám nincs. Abban kell egyetértenem, hogy egy népszavazás után - amely érvényes és eredményes volt, senki nem vitatta ennek érvényességét és eredményességét - a miniszterelnök, a március 9ei népszavazás még hivatalos eredményét be sem várva mondt a el, hogy ennek a döntésnek a végrehajtása természetszerűleg megtörténik. Senkinek ezzel kapcsolatban semmilyen kételye nem volt, azóta sem lehet. Ugyanakkor tisztelettel felhívom a figyelmét, miniszterelnök úr, hogy bár jóleső érzés, hogy senki nem vitat ta, hogy itt a népszavazás kapcsán egy olyan döntés született, amikor csalást senki nem emlegetett, ez a két utóbbi alkalommal bukkant elő, amikor is a magyar baloldal, illetve a koalíció győzött, és először történt meg 1990 óta, hogy egy kormányon levő ko alíció az emberek többségének döntése értelmében folytathatta és folytathatja a tevékenységét. Valóban érdemes azt vizsgálni, hogy amikor esetleges remények szertefoszlanak, és nem egy meghatározott oldal vagy éppenséggel egy párt nyeri el a választók több ségének döntését, no, miért akkor és kizárólag akkor hangzik fel, hogy csalás. Ezt nyilvánvalóan politikai szempontból mi megbeszélhetjük és megítélhetjük itt a parlamentben, és helyes dolog, hogy ennek hosszú távú hatásait elemzők, politológusok, a tudomá ny emberei is vizsgálják. Mindenesetre ez több mint figyelmeztetés. Mint ahogy az is, hogy nyilvánvalóan bármely kérdésben - legyen az a most már sokat vitatott, népszavazásra feltett három kérdés, annak összefüggései, átlátott vagy át nem látott összefügg ései , ha ennyi ember mond döntést, akkor nyilván túl kell menni azon, hogy konkrét végrehajtása alkotmányos kötelezettség, és ennek megvitatása, ennek egyáltalán vitatása semmilyen módon nem érdemel még gondolatot se. A kormánynak az a dolga, hogy hajtsa végre, erről kár is beszélni. Hogy egyébként milyen következtetéseket érdemes és kell levonni az egyik oldalról és természetesen a másik oldalról, azt gondolom, ezt a kormány, a kormánykoalíció pártjai megteszik, és meg fogják tenni. Ugyanakkor, miniszter elnök úr, az emberek nagyon pontosan meg tudják ítélni azon különbséget, hogy ha egy kérdésről veszekedés folyik a parlamentben, az különböző irányból érkező gondolatok összecsapása, majd az összecsapás után különböző irányokba megint szétmennek a gondolat ok, és meg tudják különböztetni azt, amikor értelmes vita van, amire ön is utalt, hogy tudniillik különböző irányokból érkező gondolatok összecsapnak, és utána képesek egy irányba húzni. Ahogy figyeltem a miniszterelnök úr mondatait, felszólalását, ebbe az irányba szívesebben vinné a parlamentben folyó polémiát, ahogy ön említette. Én és a kormány, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy meghatározó kérdésekről és egyébként valóban meghatározó kérdésekről olyan viták kellenek és olyan viták folyjanak, amelyek alk almat adnak a vita, a gondolatok összecsapása után az egy irányba vitelhez, és ebben ugyanolyan felelőssége van az ellenzéknek - tudniillik értelmesen hozzájárulni egy vitához , mint a mindenkori kormánynak, akit pedig nyilvánvalóan a döntés kötelez.
