Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
1024 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szi li Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Nagy Kálmán frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából: “Bűnhődjenek az ártatlanok” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva a miniszterelnök urat, nagyon sokszor átéltem, láttam ezt a problémát. Ő elmondja, hogy én úgy dolgoztam, olyan jól dolgoztam, csak hát a b eteg egyre rosszabbul van - és ez a baj. És nehéz nekem erről a témáról is beszélni, mert az egészségügyi miniszter asszonnyal szemben semmilyen személyes indulat nem fűt, csak a jobbítás szándéka vezérelt. Március 9én népszavazás volt, és az á llampolgárok arról döntöttek, hogy egészségükben, betegségükben, jó és balsorsukban szolidárisak akarnak maradni egymással. Tényszerűen nem kívánják, hogy a betegek nagyobb összeggel járuljanak hozzá a gyógyításukhoz, mint az egészségesek - példaértékű dön tés. Ugyanakkor az Egészségügyi Minisztérium honlapján egy felhívás jelent meg, mely konzultációra hívja a szakmai szervezeteket, hogy az elvesztett vizitdíjat és kórházi napidíjat pótolni tudja a tárca. A felhívás második részével nem foglalkozom, mert az durva politikai inszinuáció, nem közmegegyezést keres, hanem egy politikai pártcsoportot, és egy személyt vádol saját hibás politikájának eredményéért. Próbálja megtéveszteni azokat, akiket még lehet. Már a címe is hazug: egyeztetés a kárenyhítésről. De a zt, hogy úgy kéri a konzultációt a szakmai szervezetektől és az Orvosi Kamarától, itt is kiemelve egy személyt, hogy a megoldás nem az egészségügyi tárca problémája - jelöljétek meg, honnan vegyük a pénzt , úgy gondolom, ez a tehetetlenség, a szakmai és e mberi alkalmatlanság csúcsa. Ugyanakkor zsarol: ha nem lesz pénz, nem kapnak támogatást a gyermekszakrendelések és gyermekkórházak. Ez emberileg és orvosetikailag is a mélypont, üzenet az állampolgárnak: ha nem fizettek az egészségügyi járulékon felül tová bbi pénzeket, nem lesznek ellátva a gyermekeitek. A parlamentnek kötelessége felelősségre vonni azt a minisztert, akinek a működése alatt egyetlen pozitív változást nem regisztrálhattunk, mert az, hogy kevesebb ember fordult orvoshoz, mégsem előnyös változ ás, mikor minden meghatározó egészségügyi mutató, beleértve az évek óta javuló csecsemőhalálozást is, stagnált vagy romlott Magyarországon. Mi lett a “Közös kincsünk a gyermek” című Gyurcsány miniszterelnök úr által is beharangozott tervvel? Miért nem műkö dik a demográfiai helyzetet javító, a koraszülést és meddőséget megelőző program? Miért nem történt meg a várandós anyák gondozási gyakorlatának felülvizsgálata? Miért nem szervezték meg a veszélyeztetett szülő nők megfelelő ellátását, a magzati és szülés körüli halálozást csökkentő méhen belüli szállítást? Miért nem javították az újszülött intenzív centrumok felszerelését, támogatás hiányában miért szenved anyagi gondoktól a koraszülöttszállítás? Mi lesz az újszülöttek hallás- és látásszűrésével? Miért ni ncs minden egészséges és beteg gyermeket gondozó intézményben gyermekorvosi ellátás? Hol vannak az önök által folyamatosan magasztalt gyermekgyógyászati alapellátásra készített szakmai protokollok? Négy nagyvárosnak önálló gyermekpszichiátriai osztályt ígé rtek. Hol vannak? Sorolhatnám vég nélkül, miniszter asszony! Ön egyszer azt mondta nekem, hogy én szakmailag tudom, hogy az önöké a helyes út, csak mint kisgyermek, félek tőle. Én pedig azt mondom önnek, hogy szitával meri a vizet a tengerből, mert az út, amin járnak, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi csőd. A modern orvoslás egyszerre termeli és fogyasztja az anyagi javakat. (14.20)
