Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
1022 kormánynak fontos, kiemelt külpolitikai p rioritása volt az, hogy ezt a vízumkényszert megszüntethessük, és nem ment Amerikába úgy delegáció, illetve nem érkezett ide úgy amerikai delegáció, hogy bármelyik politikus, kormányzati szereplő - párthovatartozástól függetlenül - ne vesse fel ezt a témát mint Magyarország számára kiemelten fontos kérdéskört. Tehát azt is lehet mondani, hogy egyfajta szimbólummá vált ez a vízumkényszer a magyarországi külpolitikai törekvésekben, ami az Egyesült Államokat érintette. 18 év után talán most állunk a legközeleb b ahhoz, hogy egy lehetőséghez jussunk és megoldjuk ezt a problémát, bár még nagyon sok feltételt - technikai, jogi, adatvédelmi, szakmai problémát - kell megoldanunk. (Zaj. - Az elnök csenget.) De ettől függetlenül egyértelműen megszületett az a politikai döntés, amely arról szól, hogy Magyarország e technikai feltételek biztosítása után csatlakozhat a vízummentességi programhoz, és ezzel megszűnik Magyarország európai uniós másodrendű állampolgársága. Azért mondom, hogy másodrendű állampolgárság, hiszen a régi európai uniós tagállamok közül a többség - a kilenc újonnan csatlakozott ország és Görögország kivételével, rajtunk kívül mindenki más - vízummentesen utazhatott az Egyesült Államokba. ’90ben azt gondoltuk, a rendszerváltás elég ahhoz, hogy bizonyít suk: Magyarország megérett arra, hogy a világ nyugati felébe vízummentesen, mindenféle engedély nélkül utazhasson. Aztán egy újabb állomás következett: a NATOcsatlakozásunk; ismételten azt gondoltuk, hogy Magyarország annak a politikaikatonai szövetségne k a tagja, amely azonos értékeket oszt, és ez elegendő ahhoz, hogy talán ebben változás álljon be. De ugyanezt jelentette az európai uniós csatlakozásunk is, hiszen - ahogy az imént mondtam - az európai uniós tagállamok többségéből már vízummentesen utazha ttak az Egyesült Államokba. Ráadásul nagyon nehéz volt értelmezni az érvelést is, hiszen egyik oldalról azt hallottuk, hogy adott esetben a munkaerőáramlás okozhat problémát az Egyesült Államokban; mi magyarok tudjuk, hogy a magyar munkaerő nem túl mobil, sok esetben még Székesfehérvárról sem akar átköltözni senki sem, mondjuk, a Tiszántúlra vagy fordítva. Tehát nem értettük ezt az érvelést. Aztán a terrorizmussal kapcsolatos problémákat sem egészen értettük Magyarországgal kapcsolatban, hiszen Magyarorszá gon nincsenek vallási fundamentalisták, akik miatt adott esetben bárkinek is félnie kellene attól, hogy magyar állampolgár kockázatot jelenthetne bárhol. (14.10) Éppen ezért örülünk annak, hogy ezt az igazságtalan helyzetet felismerte a Bushadminisztráció és az amerikai kongresszus. Ugyan egy szépséghibája van ennek a folyamatnak, nevezetesen: jobb lett volna, ha az Európai Unióval együttesen tudunk megegyezni, hiszen az Európai Unióban a vízumpolitika közösségi politika, éppen ezért az lett volna a legjob b, legüdvözítőbb megoldás, ha az Unió maga képes megegyezni az Egyesült Államokkal ebben a kérdéskörben. De ettől függetlenül azt gondolom, helyes volt a magyar kormány álláspontja, amikor azt mondta, hogy az uniós állásponttól függetlenül, arra nem várva - hiszen most már idestova uniós tagként is négy éve várunk arra, hogy az Európai Unió ebben tudjon lépni - lépett a kormány, és eljutottunk addig, hogy ezzel az egyetértési nyilatkozattal megnyitottuk az utat abba az irányba, hogy 2009től a magyar államp olgárok vízum nélkül utazhassanak az Egyesült Államokba. Természetesen a magyar kormánynak a tárgyalások során figyelembe kell és kellett vennie az európai uniós szabályokat és a magyar adatvédelmi rendelkezéseket is, de ezek teljes betartásával is megoldh ató és abszolválható ez a feladat. És engedjék meg, hogy ezt az alkalmat is megragadjam arra, hogy köszönetet mondjunk azoknak az amerikai szereplőknek, akik fel- és elismerték ezt az igazságtalan helyzetet, és ezen túl egy gesztust is gyakoroltak Magyaror szág, a magyar emberek irányába, hiszen az egyik fontos kitétele ennek a vízummentességi programnak az, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya 10 százalék alá csökkenjen. Ez a tavalyi évben Magyarországon 10,3 százalék volt, ami ugyan egy csökkenő tenden ciát mutatott, de mégsem teljesítette a szűken vett limitet. Ennek ellenére döntöttek úgy az
