Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1010 Itt, Magyarországon hasonló dilemmáink vannak. Mára ott tartunk, hogy nem egyszerűen a változások finom tartalmáról, módjáról, sebességéről vitatkozunk, hanem nagyon sokszor arról, hogy egyáltalán kelle vagy nem kell, jó lesze minden úgy, ahogyan eddig volt. Ez függetlenül attól igaz, hogy nagyon sokan beszélnek a változásról, de amikor azt kérdezzük, hogy na jó, de pontosan akkor mit és hogyan, akkor azért általában nagy a z elbizonytalanodás. Ebben az értelemben gondolom figyelmeztetőnek magunk számára is, ezt mondom a kormányoldalnak is, mondom az ellenzéki oldalnak is, és nagyon mondom azoknak, akik nem ülnek itt, a Házban, hogy miként látjuk, mi a tanulsága azért annak, ami március 9én történt. Természetesen ismerem, hogy vannak itt leegyszerűsített politikai megjegyzések, például ilyen, hogy március 9én kiderült, hogy a hazugság politikája elbukott. Ez énszerintem politikai plakátra jó, a kérdés az, hogy valóban ennyi derülte csak ki március 9én. Ismét mondom, ajánlom ezt önmagunk figyelmébe is meg ajánlom ezt az ellenzék figyelmébe is. Hogy egészen pontosan mi derült ki és melyek a következmények, itt meg nem hazai újságokat ajánlanék, ők is elég közelről látják az e seményeket, hanem itt egy picikét távolabbra lépnék. (13.10) Hogyan is látják 9ét és ennek következményeit? Hadd idézzek először két lapból! Az egyik szerint - ez a Financial Times - “Magyarország politikai stabilitása és a külföldi befektető ket vonzó képessége körül vet fel aggályokat a hét végi népszavazás eredménye”. Azaz, mondjuk, a Financial Times - amelynek kulcsszerepe van abban, hogy hogyan látják Magyarországot, hogy szeretneke idejönni hozzánk befektetni, munkahelyet teremteni, hogy versengeneke értünk - úgy látja, hogy ez a népszavazás nem vonzotta a befektetőket, hanem inkább riasztotta. Na persze, lehet azt mondani, hogy nekünk nem kellenek befektetők, de én úgy látom, hogy függetlenül attól, hogy ki van kormányon, és egyébként h ogy általában mit szokott mondani a befektetőkről, ha kormányon van, mindegyikünk összetöri a kezét és a lábát, hogy még több befektető jöjjön ide. Azaz talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy ezek az eszközök segíteneke Magyarországnak, vagy nem seg ítenek, győztünke valóban, vagy inkább veszítettünk 9én. Most nem arról beszélek, hogy a kezdeményezők politikai értelemben győzteke; ők minden bizonnyal igen. Az ország győzötte? Azt mondja egy másik lap, föltéve ironikusan a kérdést, ami állítólag Ma gyarországon is elhangzott, hogy tudniillik szeretnee ön megszabadulni az adófizetéstől, hogy ilyen kérdést egy országos népszavazáson kizárólag csak kimeríthetetlen kőolajmezők szerencsés felfedezője tenne fel - mondja egyéb más okok mellett is a szóban forgó újság; de a másik két lehetséges válasz majdnem még bántó és sértő is, azt nem szeretném itt, az Országgyűlés előtt ismertetni. Magyarországon nem fedeztünk fel kimeríthetetlen kőolajmezőket, legjobb tudomásom szerint. Márpedig - írja a szóban forgó újság - egy ilyen kérdést csak akkor szabadna föltenni, ha ezt Magyarország realitásként kezelhetné. Talán ennek is az eredménye az, hogy a népszavazást követő összesen ötödik napon a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb hitelminősítője leminősítette Magyarország bizonyos hiteleit. Ha valaki esetleg kételkedne abban, hogy ennek vane köze a népszavazáshoz vagy nincsen, mindenesetre a hitelminősítő nem bízta a véletlenre, indoklásában maga azt írja: növekszik a költségvetési reformpolitika elutasítása, a március 9ei népszavazás gyengítette a kormányzat mandátumát, mert a választók jelentős többsége elutasította a konszolidációs csomag bizonyos elemeit - tényszerűen igaz. Nem azon van közöttünk vita, hogy ez megtörténte vagy sem; megtörtént. Azon van a vita közöttünk, hogy ezzel jót tettünke Magyarországnak vagy sem. Belátom, nem mindig áll fenn az a helyzet, hogy a magánérdek és a közérdek összeütközik egymással. Ez nem feltétlenül van így. Nagyon sokszor ez könnyen kibékíthető, és nagyon sok múlik az on, hogy egy ország vezetése és egy ország elitje mit gondol. Itt, ebben a konkrét helyzetben az történt, hogy sikerült rávenni elengedően sok embert arra, hogy kövesse a legrövidebb magánérdekét, de mindezt olyan áron, hogy Magyarországot ennek eredmények ént a világban
