Országgyűlési napló - 2007. évi téli rendkívüli ülés
2007. december 17 (120. szám) - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
78 A pénztártag pénztári kártyája legfeljebb 3 évre, de mindenképpen határidőhöz kötötten kerül kiállításra. Nincs rendelkezés arról, hogy mi van a kártya lejárta után. Ez nem közömbös, mert kártya nélkül nem kap ellátást. Ugyanakkor a biztosító csupán egy évig van kötve ajánlatához. Milyen jogviszonyt teremt tehát ez a rendszer a biztosító és a biztosított között? A pénztártagra vonatkozóan összesen három külön paragrafust találunk; a 48. § ( 1) bekezdés a) pontja utal a jelenlegi alapszolgáltatásokra, amelyekre jogosult a tag, a b) ponttól már a biztosító szabályzatára és az e törvényben írt elvekre utalja az igénybe vehető szolgáltatásokat. Az alapok szolgáltatásait kivéve tehát lecsúsztatja a szabályozást rendeleti és szabályzati szintre úgy, hogy azok tartalmáról sem a leendő tag, sem a törvényhozó semmit sem tud. Nincs rendelkezés arról, hogy az átlépéssel való tagsági viszony megszűnésekor milyen garancia van a jogfolytonosság biztosításár a. Az ezekkel kapcsolatos panaszeljárás egységes szabályozása hiányzik a törvényből. A jogorvoslati részt is kidolgozatlan. Ezek pedig alapjogokat érintő kérdések. Az átalakítás utáni szervezeti rendszerrel kapcsolatosan is több kifogás tehető. Nem világos , hogy a központ, amely kormányzati hivatalként működik, rendelkezike hatósági jogkörökkel. Például a gyógyszerfinanszírozási kérdésekben a központ jár el első fokon, a felügyelet másodfokon. Vane a bírósághoz fordulásnak lehetősége? Egy ilyen szabályoz ás alkotmánysértő, nem felel meg a jogbiztonság követelményének, hiányoznak az eljárási garanciák. A tagságnak járó szolgáltatások mögül kikerültek az állami garanciák. Az országos kiegyenlítő alapra vonatkozó szabályozás, amely állítólag a biztosítók kock ázatának kiegyensúlyozását, közvetve pedig a pénztártagoknak járó szolgáltatások kieső finanszírozását jelentené, teljesen ismeretlen. Nyomatékkal hangsúlyozni kell, hogy e vonatkozásban törvényi szintű szabályozás szükséges, nem kormányzati vagy miniszter i szintű. Hangsúlyosan kifogásolhatók a díjtételi és a kvótabizottságot érintő rendelkezések is. Mindkettőt az egészségügyi miniszter javaslattevő szervének állítja be a törvénytervezet, csakhogy amikor a díjtételekre vonatkozó javaslatát a bizottság átadj a a miniszternek, akkor az a javaslat szerinti tartalommal hozza meg a rendeletét. Ha a miniszter a javaslattal nem ért egyet, visszaadja azt a bizottságnak. Ez két dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy a bizottság döntéshozó testület, másrészt nem derül ki, h ogy ha a javaslatot a miniszter visszaküldte, akkor maga jogosulte dönteni. Lényegileg tehát a díjtételi bizottságba szervezi ki a törvény azt a feladatot, amelyet felelősséggel a kormánynak, a szakminiszternek kell teljesíteni. Ez a testület ugyanis fele lősséggel nem tartozik, például nem interpellálható. Úgy látjuk - nem folytatom tovább, de folytathatnám még , számtalan koherenciazavar terheli ezt a törvénytervezetet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , ami kihatásában, me gvalósíthatóságában bizonytalanná teszi a törvényt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr következik felszólalásra, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából, aki ugyancsak ír ásban kért felszólalási lehetőséget. Öné a szó. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ugyanúgy emlékeztetnék rá, mint Mikola képviselő úr, hogy az egységes javaslatot 133 ponton változtatták meg az utolsó pillanatban a szoc ialista és a szabad demokrata frakciók, amelynek eredményeképpen a törvény a jelenlegi formájában áttekinthetetlenné vált. Annál is inkább, mert számos olyan jellegű stabil meghatározás, amelynek egy törvényben egyértelműen tisztázottnak kell lenni - így a közösségi joggal való összhang vagy az ebp által a tagszervezés folyamata, vagy az azonnali ellátások jelentésének kötelezettsége, a betegútszervezés fogalma - egyértelműen nincs tisztázva a törvényben.
