Országgyűlési napló - 2007. évi téli rendkívüli ülés
2007. december 17 (120. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - “A magyar állam iratainak megsemmisítéséért” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
34 De ha az azóta megváltozott helyzet szerint mégsem ott és még sem 1000 négyzetméteren, az elvi kérdésre, amiért ezt a kérdést fölteszem, rögtön rátérek. Az állami iratok elhelyezésével kapcsolatban ugyanis három igen súlyos probléma áll fenn. Az első egy gyakorlati kérdés. A becslések szerint a minisztériumoknak 60 k ilométernyi nyílt irattára és további 10 százaléknyi szigorúan titkos, államtitkokat is tartalmazó iratanyaga önmagában 23 ezer négyzetméter. Csak a Magyar Országos Levéltár Szent István korától máig őrzött iratanyaga ekkora helyet foglal el ma. A második probléma szakmai. Fölvetődött ugyanis az iratok egybehordásának lehetősége, összeöntése. Ez szakmai szempontból elfogadhatatlan, hiszen így a tárcáknál már jólrosszul rendezett anyag kezelhetetlenné válna. A harmadik kérdés, amire utaltam, ez a legfontosa bb: elvi, törvényi és politikai egyben. Arról van szó, hogy a Miniszterelnöki Hivatal Központi Szolgáltatási Főigazgatósága a magyar állam iratainak kezelésére külső, piaci befektetőt keres. Így az őrzés díja sok száz millióba kerülne, az iratok megmozdítá sáért tételenként és a szállításért alkalmanként is külön kellene fizetni. Ám ami mindebben törvényi kérdés: a magyar állam nem teheti meg, hogy a saját államigazgatási iratanyagát külsős, üzleti, piaci befektetőkkel őriztesse és selejteztesse. Ez ugyanis adatvédelmi, sőt nemzetbiztonsági érdekeket is sértene. A levéltári törvény kimondja, hogy az állam maga felelős a saját iratainak megőrzéséért és biztonságáért. Mindezeket azért vetem föl, mert a legújabb kori állami iratanyag pótolhatatlan. Történeti ért éke abban áll, hogy nélküle például a Rákosi- vagy a Kádárkorszak politikai, igazgatási mechanizmusait ma sem ismernénk. Emellett különös jogbiztosító szerepe is van, mint volt például a kárpótlásnál vagy a '4548 közötti iratok alapján a politikai igazsá gtétel során, hiszen ez volt a semmisségi törvény alapja. Az iratok jogbiztosító értéke azonban az állampolgár életének minden más területén is - szerződések, anyakönyvek, bizonyítványok, nyugdíjkiszámításhoz szükséges papírok, alaprajzok és a többi - felb ecsülhetetlen, nem szólva a műemlékvédelem helyreállító tevékenységéről. Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Országos Levéltár mai férőhelykapacitása öt éven belül megtelik. Azokat a milliárdokat, amelyeket a magyar állam iratainak megőrzésére szánnak a közel i jövőben, nem külsős cégekkel kötött szerződésekre kellene fordítani, hanem állami beruházásra: az állam iratainak az állam által biztosított szakszerű megőrzésére, vagyis az állami levéltári kapacitás kibővítésére, ahol nem vállalkozók, hanem szakképzett levéltárosok dolgoznak. A jó és törvényes megoldás tehát vagy egy állami központi levéltár, vagy egy úgynevezett átmeneti levéltár létrehozása. Ez a forma sem új. Például a Honvédelmi Minisztériumnak saját átmeneti levéltára is van. Arra kérem végezetül a miniszter urat: adjon megnyugtató választ arra a kérdésre, hogy ugye, az állam maga biztosítja saját iratainak őrzését (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és nem adja piaci vállalkozóknak. Köszönöm. Figyelemmel várom válaszá t. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A miniszter úré a szó. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr interpellációjában megfogalmazott szakmai állítások és az én elmondandó véleményem között érdembeli különbség nincs. A részletekre vonatkozóan pedig a következőt szeretném elmondani. Ahogy a képviselő úr is elmondta, ez egy több tárcát és szervezetet érintő probléma. Érdemes leszögezni, hogy levéltár és ira ttár között persze a szakma, az igazgatás és a gyakorlat is különbséget tesz. Az irattár a közfeladatot ellátó szervek tevékenysége során keletkezett iratokat őrzi, míg a