Országgyűlési napló - 2007. évi téli rendkívüli ülés
2007. december 17 (120. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
21 Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen nem indítok vitát, a frakcióvezetőhe lyettes úr végigmondta a napirend előtti felszólalását. (Demeter Ervin: Nem mondta végig, leállította. - Csenget.) Demeter képviselő úr, egyelőre még én vezetem az ülést. Horváth Ágnes… (Felzúdulás, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Megvárjuk, minis zter asszony, amíg a képviselőtársaink elcsendesednek. Horváth Ágnes miniszter asszonyt illeti a kormány részéről a szó. Miniszter asszony! DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Érdeklődve hallgattam a képviselő urat. Igen, Európába tartunk. (Kontrát Károly: Mi ott vagyunk.) Olyannyira Európába tartunk, hogy a visegrádi országok, amelyek ugyanazt az örökséget hordozzák, mint Magyarország, egytől egyig u gyanabba az irányba haladnak, beszéljünk akár Szlovákiáról, beszéljünk akár a csehországi reformokról, de beszélhetünk akár az új lengyel kormány elképzeléseiről is. Ugyanaz az iránya mind a négy országnak, hiszen Magyarországé is ezzel megegyezik. Azonos örökségből jövünk, azonos múltból, egy irányban haladunk. Mint ahogy, képviselő úr, szeretném megerősíteni azt is, hogy bizony ebben a rendszerben gazdag és szegény kezet fognak egymással. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Hiszen, képviselő úr, oly an sokszor elmondtuk, hogy fejkvótaalapon működik az új rendszer, nem a járulékunkat visszük, nem alakul ki gazdagok és szegények biztosítója. Pénztárak jönnek létre, ahol mindenkinek egyenlő ellátás jár, és mindenki után - jövedelmi helyzetétől függetlenü l - csak megbetegedésétől, korától, nemétől és egyéb tényezőktől függően fizet be a magyar állam. A képviselő úr teljesen jogosan vetette a szemünkre, hogy milyen a magyar lakosság egészségi állapota. Nem véletlenül választottuk a reform mottójául a 6 plus zt. Hiszen mi, magyarok hat évvel kevesebbet élünk, mint az Európai Unió állampolgárai. Ez a hat év önmagában talán nem is tűnhet olyan soknak - bár nagyon jelentős és nagyon nagy szám , de ha nézzük a betegségekben töltött életévek arányát, akkor bizony elrettentő a különbség. Ez az a különbség, ami miatt tennünk kell. Tennünk kell nemcsak az egészségüggyel, hanem mindazon szektorok, egyéb ágazatok fejlesztésével, javításával, amelyek mindmind hozzájárulnak az egészségi állapothoz, legyen az akár a szoci ális ellátórendszer, legyen az akár a környezetvédelem, legyen az akár az oktatás. Fontos, hogy elkülönüljön az állam és az egyén felelőssége, és nagyon tiszta, világos szerepeket kell tartanunk mind az államnak, mind az egyénnek abban, hogy ki hogyan járu l hozzá a saját egészségi állapotához. (14.00) Az állam fő feladata, hogy olyan szabályozási környezetet teremtsen, amely biztosítja mindenkinek az egyenlő esélyű ellátást, amely biztosítja mindenkinek, hogy kötelezően biztosított legyen, amely biztosítja mindenkinek, hogy ugyanazokra az ellátási szolgáltatásokra legyen jogosult, amely biztosítja mindenkinek, hogy ne maradhasson ki a rendszerből, amely biztosítja tehát, hogy nemzeti kockázatközösség működjön Magyarországon, szolidaritás, valódi szolidaritás . Az egyén felelőssége nem kis mértékben ott van, hogy igénybe veszie azokat a szűrőprogramokat például, amelyek a rendelkezésére állnak, hogy milyen életvitelt folytat, hogyan él. Éppen ezért Mikola úrral tulajdonképpen teljesen egyetértve döntöttünk úgy , hogy a biztosítási rendszer átalakítása önmagában kevés. Sokkal nagyobb figyelmet kell kapnia a népegészségügynek, annak, hogy hogyan oktassuk, hogyan neveljük az embereket arra, hogy hogyan is kell ahhoz élni, hogy azt a 6 pluszt nullára tudjuk csökkent eni. Éppen ezért a minisztériumban november 1je óta miniszteri megbízott tevékenykedik, akinek külön feladata az, hogy koordinálja mindezt a tevékenységet. Érdekes volt, amikor Mikola úr arról beszélt, hogy kik protestálnak, és miért. Tudja, elgondolkodta m. Tudjáke a protestálók, hogy vajon nem azért protestálnake a protestálók, hogy jobb legyen az ellátórendszer minősége? Nem azért protestálnake, hogy mindenki számára
