Országgyűlési napló - 2007. évi téli rendkívüli ülés
2007. december 17 (120. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
19 valamint annak érdekében is lépéseket tesz, hogy megelőzze az ilyen magatartások, az ilyenfajta cselekmények terje dését. Ezúton is szeretnék hitet tenni amellett, hogy a demokratikus politizálás az erőszak minden formáját, annak akár csak szimbolikus megjelenítését, az azzal való játszadozást, az azzal való packázást is elutasítja. Csakis ezen az úton lehet elérni azt , hogy a kritika egészséges fegyvere uralkodjon egy társadalomban, és az ne adja át helyét a fegyverek kritikájának akkor sem, ha a fegyverek adott esetben vasdorongot vagy Molotovkoktélt jelentenek. (13.50) Meggyőződésem, és a kormány meggyőződése, hogy az állami szerveknek a törvényes hatáskörükön belül megvannak az eszközei, a lehetőségei arra, hogy az ilyen jelenségekkel szemben fellépjenek, de ezek nem teszik feleslegessé és nélkülözhetővé valamennyiünk összefogását és a közös erővel való fellépést an nak érdekében, hogy ezek a jelenségek mielőbb oda kerüljenek, ahová valók, a történelem szemétdombjára. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mikola István frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “Game over, azaz a vizitdíjautomaták lázadása” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök az előbb azt mondta: éppen a helyünket találjuk meg Európában. Kérdezem, miniszterelnök úr: ezzel az egészségbiztosítási törvénnyel? (Gyurcsány Ferenc: Igen.) Ezze l. Tehát akkor szeretném jelezni, hogy Európa nem erre tart. A másik, amit mondott: kezet fog egymással gazdag és szegény. Ebben, miniszterelnök úr? Ebben? (Gyurcsány Ferenc: Igen.) Ez a törvénytervezet éppen nem erről szól, hanem a szegények kirekesztésér ől (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) , a nyugdíjasok, nincstelenek, kispénzűek ellátásának a megvonásáról. Úgy tűnik, önök valami nyelvújítási reformot csinálnak, amelyben a szavak mást jelentenek, mint a közéletben általában megszoktu k. Ez rendkívül furcsa dolog, ez a vita, ami itt az egészségügy úgynevezett reformja és az egészségbiztosítás körül folyik, már régen nem az egészségügyről és a szakmáról szól, tisztelt képviselőtársaim, hanem az önök hatalmi törekvéseinek eszközévé vált, és ezzel eszközévé vált tízmillió magyar ember egészségügyi ellátáshoz való hozzáférési esélye. Fontoljunk meg néhány dolgot most, még az utolsó pillanatban! A miniszter asszonyt kérem, mielőtt kibontja a pezsgőt, gondolja vé gig, hogy mit szolgál valójában az egészségügy mint közszolgáltatás. Mert mi úgy gondoljuk, hogy a magyar lakosság egészségét, a népegészségügyet kellene hogy szolgálja, hogy nőjön a várható élettartam, hogy kevesebb legyen a betegség, a halálozás, főleg a z idő előtti - 65 éves kor előtti - halálozás, hogy csökkenjen a csecsemőhalandóság, hogy a megbetegedések társadalmi és földrajzi különbségei, az előfordulási gyakoriság különbségei csökkenjenek. De ehhez kevés az egészségügy, ehhez az államnak a felelőss éget vállalnia kellene, hiszen nyilvánvaló, hogy az egészségügy önmagában nem változtathatja meg az Európában is kirívóan rossz népegészségügyi trendeket. Az állami felelősségvállalás fontos. Ma a világ arra tart, hogy olyan technológiát használ, amit egés zséghatásbecslésnek neveznek, a különböző kormányoknak ciklusidőben mérik a teljesítményét olyan indikátorokkal, amelyek a népegészségügyi mutatóknak, a trendeknek a változását jelentik. 2006 nyara óta zajlik egy reform. Önök ezt sikertörténetnek tudják b e, mi egészen másképp látjuk. Szétverték a szakmát, átalakították a kórházakat, bezártak jó néhány intézményt; érdekes módon nagyon értékes ősparkokban fekvő ingatlanokban működő kórházakat. Bezárták a svábhegyi gyermekgyógyintézetet, mondván, hogy az aszt más gyermek nem a jó levegőtől gyógyul, súlyponti kórházakat csináltak, amelyek lassan csődközelbe kerülnek, a kórházak adóssága meghaladta a 60
