Országgyűlési napló - 2007. évi téli rendkívüli ülés
2007. december 17 (120. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
12 mindennapi élete szempontjából, ez része legyen a szerződésnek. Ebben benne foglaltatnak a kisebbségi jogok is, Magyarország ezt mindvégig konzekvensen képviselte. Magyarország képviselte a tagállamok egyenlőségének az alapelvét is, ami aztán gyakorlati kérdésekre lefordítva fontos lesz számunkra a továbbiakban is. Fontos volt számunkra mindvégig az, hogy az Európai Unió nemcsak gazdasági közösség, hanem értékközösség is, és ez ma visszatükröződik, egyértelműen kifejeződik a lissz aboni szerződés szövegében. Az is fontos, hogy Magyarországnak ma a pártok mindegyike részéről támogatottsága van a lisszaboni szerződés számára. Fontos ez azért is, mert ez az egyetértés a garancia arra, hogy Magyarország sikeres tud lenni a jövőben is eu rópai uniós működésében. Szeretnék egypár szót szólni a schengeni csatlakozásunkról is, amire nagyon kevés ideje maradt Veress József képviselő úrnak. Néhány napon belül megtörténik a schengeni zónához való csatlakozásunk. Ez lesz az európai uniós csatlako zásunk egyik legláthatóbb lépése, része, ez az, amit nagyon régóta szerettünk volna. Szerettünk volna úgy közlekedni a határokon át, mint ahogy a nyugateurópai országok polgárai ezt már régóta megtehetik. Most lesz erre lehetőségünk. Ezzel egy komoly lépé st teszünk az egyenrangú állampolgárság felé az Európai Unióban. A Magyarországról szóló jelentések mindvégig azt mutatták, hogy felkészültek vagyunk. Tudjuk, hogy sokféle aggodalom megfogalmazódik ennek kapcsán, és egészen biztos vagyok benne, hogy ezeket az aggodalmakat el fogjuk tudni oszlatni a következő hetekben, hónapokban. Azt gondolom, ez megfelelő alkalom arra, hogy örüljünk ennek, hogy belépünk a schengeni zónába, egy kicsit tekintsük ezt mindannyiunk karácsonyi ajándékának is. Köszönöm szépen. (T aps a kormánypártok soraiban.) (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, miniszter asszony. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Nagy Kálmán frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából: “Az egészségügyi ellátórendszer halott” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (13.20) DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen helyzet vol t a 2006os választások előtt? A magyar kormány, az egészségügy és az egészségügyi kormányzat előtt megítélésem szerint kettős, nagy feladat állt. Az egyik volt egyfajta társadalmi rehabilitáció, magának a társadalomnak a rehabilitációja. Ez érthető volt, hiszen egy erejében és munkaképességében csökkent, megroppant társadalomról volt szó, amely egyértelműen megmutatta az elöregedés jeleit. A másik az Egészségbiztosítási Pénztár működésének a rendbetétele. Ez utóbbi különösen nagy probléma volt azért, mert az alultervezett egészségügyi költségvetés miatt ezt itthon és külföldön állandóan emlegették, hogy az egészségügy egy feneketlen zsák, amelybe ha pénzt teszünk bele, azonnal viszi is ki. Egyértelmű volt az Európai Unió reakciója. Ezt a saját életemben is tapasztaltam. Ha valamit állandóan hangoztattak, nekem azt kiadták feladatként, azonnal meg is kaptuk. A konvergenciaprogram része lett, és megjelent egy új koncepció az egészségügyben. Mi volt ez az új koncepció? A lényege az volt, hogy a magyar társadalo mban egy szűk réteg érdekeit képviselő új terv kidolgozása. Ez a réteg az elmúlt években jelentős gazdasági befolyásra tett szert, és nem azért voltak elégedetlenek, mert az ellátást általában rossznak találták, nem akartak több járulékot befizetni, hanem azt akarták, hogy az egyéni gazdasági nyereségeik alapján a társadalmi helyzetükhöz arányos előnyöket kapjanak, és nem utolsósorban piacot akartak nyitni. Ez nyílt volt és leplezetlen. Ekkor jött a szocialista frakció, és azt mondta, hogy ezt nem lehet ker esztülvinni a társadalmon, és elkezdték a koncepciót beburkolni; akkor egyre álságosabb lett.
