Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
989 ezt Őszödön világosan elmondta. A sokak által nem ismert, bár számomra nagyon kedves “böszmeség” szót ekkor ismerte meg az egész ország. Gyönyörű tájszó. Az a baj, hogy a teljes országra kellett alkalmazni, hogy ilyen böszmeséget nemcsak ők nem csináltak, de velünk sem csinált még senki! És nekünk ez az oldala fáj, államtitkár úr, és szerintünk ez a baj, és ez nagy baj. Nos, az egészségügyből akkor azért vontak ki pénzt, hogy elkerüljék a csődöt. Leírja az Állami Számvevőszék, és ismerték a kórházak is a te ljesítményvolumenkorlátot, amely egy plafon után akkor sem finanszíroz egy fillért sem az egészségügyi szolgáltatónak, ha ellátja a beteget. Márpedig el kell látni! Hát beteget utcára nem lehet küldeni! Hát aki odajön - a legegyszerűbb példa , hogy szüln i szeretne, azt el kell látni! Ha valakinek infarktus közeli állapota vagy infarktusa van, azt el kell látni, államtitkár úr, akkor is, ha nem fizetik meg! Mi lett a következmény? Az eredetileg tervezett összeg 85 százalékát tudta így a fekvőbetegrendszer elkölteni. A hiányzó rész kórházi adósság formájában felhalmozódott, és a rendszer adósságaként jelenik meg. Ezt követően történt meg, hogy benyújtottak 2006ban öt darab törvényt. Öt darab olyan törvényt, amelyről egyébként szó nem volt. A választási kam pányban módszeresen tagadták mind a vizitdíj, mind a kórházi napidíj, mind a gyógyszertárban gyógyszerenként megfizetendő dobozdíj vagy receptdíj létét. A miniszterelnök úr még a vitában is tagadta, s azt mondta, hogy nem igaz vádakkal - mert a Fidesz azt állította, hogy be akarják vezetni - választást nyerni az egy nem igaz országhoz vezet. Ezt a mondatot gyakran ismételgessék önök, azt kérem, ugyanis bármennyire nem gondoltuk, hogy így van, de igaza lett. Ezekben a törvényekben mit csináltak? Az első lépé s az volt, hogy az egészségügy büdzséjét drasztikusan megnyirbálták. Elvállalták a konvergenciaprogramban - amelyet egyébként első körben Brüsszel visszadobott, aztán majd csak a választások után nyújtották be azt, ami már egyáltalán elfogadható volt , ho gy a GDP 0,9 százalékát fogják kivonni a magyar egészségügyből, ez cirka 250 milliárd forint. A magyar egészségügyi ellátásból, amelynek a derékhadát kitevő gyógyítómegelőző kassza - amellyel a legtöbbet találkoznak az emberek - e költségvetés zárszámadás a szerint 711 milliárd, ha ebből a 711 milliárdból 250 milliárdot kivonnak, tisztelt államtitkár úr, az katasztrófa. Az egy katasztrófahelyzet! Ezt követően nekiálltak az ellátórendszer - úgymond - szűkítésének. Azt mondták, hogy ez az ellátórendszer pazar ló. Egyetlen számadat van, amely azért jó összehasonlítást biztosít. Ez a vásárlóerőparitáson mért, dollárban kifejezett összeg, amelyet egy évben egy főre elkölthetünk az egészségügyben. Ez már egy tisztított adat, az államtitkár úr közgazdász, pontosan érti, miről beszélek. Vagyis Magyarország 2005ben 1300 dollárt költött vásárlóerőparitáson. Ekkortájt egyébként az uniós átlag 22002400 között volt, de vannak olyan országok, ahol 3000 dollár felett volt. Azt mondani ezek után, hogy a magyar egészségügy pazarló, azt lehet kommunikációs bravúrnak is mondani - én azt hazugságnak tartom. Azt mondani, hogy a magyar egészségügy túl drága, ugyanaz a megállapításom: nem kommunikációs bravúr, egyszerű hazugság. Ehhez képest ebből a re ndszerből óhajtottak kivonni 250 milliárd forintot. Nincs illúzióm, meg fogják tenni. Bár már rákérdeztem a bizottsági ülésen, a Pénzügyminisztérium tisztviselője nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy a 2006. évi költségvetés, illetve a 2007es kórhá ziegészségügyi reform után ma hány dollárt költünk egészségügyre vásárlóerőparitáson számolva. Nagy valószínűséggel ezer dollár alatt vagyunk. A számok körülbelül ezt mutatják, de ez csak becslés jelen pillanatban, hiszen önöknek áll rendelkezésére minda z a lehetőség, amivel erre választ tudnak adni. Tehát azt gondolom, a magyar egészségügy jelen állapotában mélyen alulfinanszírozott. Volt néhány számadat arra vonatkozóan - ezt itt a miniszter asszonynak többször elmondtuk , hogyan is állunk az Európai U nióban kórházi ágyak, kórházak, kórháznagyság tekintetében. Azt kell mondanom, hogy alapvetően nem volt megalapozott az az intézkedéssorozat, amely a kórházi bezárásokhoz vezetett. És az eredménye sincs meg, ez is jól látható.
