Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
933 megállapítást. Ez számunkra rendkívül fájdalmas, hiszen úgy gondoljuk, hogy az alkotmánnyal is összeegyeztethetetlen, alkotmányos aggályokat vet föl bennünk. Úgy gondolom, hogy ha levezetésre került a magyar alkotmányból az a tétel, miszerint például a környezetvédelem elért színvonalából nem lehet visszalépni, akkor ezt az egészségügyre vonatkoztat va is, azt kell mondjam, hogy az alkotmány nem engedi meg, hogy az egészségügyi ellátás színvonalából visszalépjünk, hogy a gyógyuláshoz való esélyeket csökkentsük, és ennek nyomán számos emberi jogi problémát kelljen megélnünk. Az úgynevezett reform, amit mi egy kicsit blikkfangosan reformdeformnak tituláltunk itt, az Országgyűlés plenáris ülésén, elbizonytalanította a szakmát. De azt is mondhatom, ha egy kicsit erősebben fogalmazok, hogy a szakmát kirekesztették az egészségügyi átalakítás előkészítéséből , méltatlan módon. A Magyar Orvosi Kamara, a Gyógyszerész Kamara és az ápolási kamara kötelező tagságát megszüntették, mintegy eltávolították a zavaró tényezőként megjelenő szakmát az egészségügyi reform előkészítéséből. Körzővel, vonalzóval rajzolták újra a struktúrát, nem népegészségügyi adatokra alapozva ezt, és közben nemtelen, méltatlan támadásokat intéztek az orvostársadalommal szemben. Furcsa, hogy egy költségvetési zárszámadási vitában térek ki erre, de azért térek ki erre, mert tudni kell, hogy az egészségügyi ellátórendszerben a legfontosabb gazdaságihatékonysági tényező maga az orvos. Az a politika, amelyik szembemegy a milliárdokat utalványozó orvossal, amelyik defenzívába szorítja, az egyben gazdasági irracionalitást is szül. Tehát az orvos ell ehetetlenítése, az orvosbeteg közötti, a gyógyítás feltételeként is megjelölhető alaprendszer megsértése, ennek a bizalomnak a megingatása közgazdasági értelemben és így következményképpen pénzügyi értelemben is a rendszer hatékonyságát csökkenti, és gazd asági irracionalitást szül. Meg kellett érnünk a konvergenciaprogram megszületését is, ami számunkra, egészségügyben dolgozók számára drámai kihatású volt, és az ma is, hiszen soha nem történt még meg, hogy leírják egy szakmaipénzügyigazdasági anyagban, hogy az egészségügyi kiadásokat három éven keresztül a GDP 0,9 százalékpontos arányában csökkenteni kell. Ezt nem is kommentálom, ez egy súlyos gazdasági megszorítás, és ennek a megszorításnak a miliőjében, a légkörében elképzelhetetlen olyan rendszerátal akítást csinálni, amely a struktúrát, a finanszírozást is érinti, ahol nemhogy primer invesztícióra, az átalakításhoz szükséges elsődleges befektetésre nincs lehetőség, hanem egyenesen a forráskivonás mellett kell olyan átalakítást csinálni, amely ilyen kö rülmények között csak csonkolás és rombolás kimenetelű lehet. Néhány szót szeretnék szólni a gyógyszerkasszáról azért, mert úgy tűnik, hogy nem sikerült a gyógyszerkasszának a 2006os költségvetés tervezésekor megadott irányszámokat teljesítenie, hiszen a gyógyszertámogatás 298 milliárdra tervezett összege 388 milliárd lett. A kettő különbsége körülbelül 90 milliárd. Amikor ezt mondom, nagyon szomorúan kell megállapítanom, hogy a polgári kormánynak az a bizonyos hároméves megállapodása, amit a gyártók világ ával kötött, és amelyben megszabtuk azt, hogy a gyógyszerárak nem növekedhetnek a mindenkori infláció kétharmada fölé, tehát infláció alatt tartotta a gyógyszerárakat, nem tudott kiteljesedni, mert a 2002es politikai változásnál ezt a szabályozást, ezt a kétoldalú szerződést megszüntették, fölülírták, és ennek következtében meglódultak a gyógyszerárak, de még inkább meglódultak a lakossági terhek, hiszen a támogatások visszafogásával 2006ban jelentősen nőttek a lakossági terhek, egészen odáig, hogy jelent ős betegtömegek nem jutnak hozzá a gyógyszerükhöz, mert képtelenek kifizetni a gyógyszerek megemelt térítési díját. Ez a folyamat 2007ben is folytatódott, és mára súlyos esélyegyenlőtlenséget és a gyógyításhoz való hozzáférés megakadályozását jelentette. Nagyon érdekes a gyógyszerkassza túllépésével kapcsolatos, a 2006. évre vonatkozó állami számvevőszéki állásfoglalás, az állam és a gyártók közötti szerződés, idézem: “nem volt hatékony eszköz a kiadások kompenzálására”, tehát kár volt azért a gőzért, azér t a soksok indulatért, indulatos vitáért, amelyik ezt a gyógyszerpiaci szereplőkkel történő, nem jól sikerült megállapodást idézte. Én csak sajnálni tudom, hogy a mi javaslatainkat ennek az előkészítése során nem vették figyelembe.
