Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - ELNÖK (Mandur László): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
910 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy nincs több képviselői felszólalási igény, így megkérdezem az államtitkár urat, illetve Török Zsolt képviselő urat, hogy kíváne reflektálni. Az államtitkár úr jelezte, hogy igen, úgyhogy parancsoljon, öné a szó, államtitká r úr. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Ritkán adatik meg az ember életében, amikor egy kezdeményezését, és hogy mi lesz belőle, végigkísérheti . 12 évvel ezelőtt, amikor Kiss Péter képviselőtársammal együtt kezdeményeztük a 106/1995ös országgyűlési határozat megszületését - merthogy az annak idején képviselői indítványra született meg itt a Házban , akkor pusztán az volt a szándék, és ezt erősí tette meg az Országgyűlés, hogy időről időre nézzen szembe az Országgyűlés mint döntéshozó a gyerekek és fiatalok problémáival, és időről időre helyezze kontroll alá a kormányt, hogy vajon azok az intézkedések, kormányzati intézkedések, amelyek az adott id őszakban megszületnek, reagálnake a folyamatokra vagy nem reagálnak. Ez volt az összes szándékunk, amikor ezt 12 évvel ezelőtt kezdeményeztük. Úgy látom a mai, csaknem ötórás vitából, hogy ez a szándék valamelyest érvényesült, mert hiszen időről időre tén yleg érdemes szembenézni a legfontosabb ifjúsági ügyekkel, és megnézni, hogy a kormány hogyan is cselekszik. Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy egy sor olyan dologra nem gondoltunk 12 évvel ezelőtt, ami itt a napirendi pont kapcsán a megszólalásokban elhangzott. Gondolta a fene - mondaná a költő , hogy mi minden jut emberek eszébe egy 2005. évi jelentésről, amely a gyerekek és fiatalok helyzetéről szól; nem kommentálnám, de hiszen hallhattuk, láthattuk, hogy ettől a témától messze távol eső ügyek is. Be kell vallani azt is, hogy ez a 12 évvel ezelőtti kezdeményezés egy ponton nem igazán volt sikeres, és ezt a mai vita tökéletesen igazolta, nevezetesen, hogy milyen időszakonként és milyen logika mentén nézze meg az Országgyűlés a gyerekek és az ifjúság helyzetét, illetve az azzal kapcsolatos kormányzati döntéseket. Mert hogyha megnézzük a mai vitát, vagy hogyh a visszahallgatják vagy visszaolvassák a jegyzőkönyvből, akkor azt fogják látni, hogy mindenkinek elemi igénye volt nemcsak a 2005. évről beszélni, sőt kifejezetten nem a 2005. évről beszélni, hanem tendenciákról, folyamatokról, összefüggésekről kívántak n agyon sokan szólni. Ebből az is következik, hogy ez egy kényszerhelyzet, hogy minden évben van egy pillanatfelvétel, egy leltár arról, hogy mit csinált a kormány, egy helyzetkép, de nem tudunk kikerülni ennek a keretéből, pontosabban, mindig kilépünk ennek a keretéből, mert igyekszünk tendenciákban, összefüggésekben gondolkodni. Ezért is kezdeményeztük, hogy egy olyan ritmus szerint tűzze napirendre az Országgyűlés ezt a jövőben, hogy valóban trendeket, összefüggéseket lehessen elemezni, ugyanakkor garantál tan minden kormányzati ciklusban legalább egyszer biztosan szembesülnie kelljen a parlamenti vitával és a parlamenti vita eredményével egy kormánynak, hogy ne tudja kikerülni ezt a parlamenti szembesülést, ugyanakkor valóban legyen módja az Országgyűlésnek trendekről, folyamatokról, összefüggésekről vitázni. Messze egyet tudok érteni Kormos Dénes felvetésével, amely arról szól, hogy érdemes lenne szerkezetében, funkciójában is végiggondolni ezt a jelentést. A régebbi képviselők talán emlékeznek rá, hogy az akkori ifjúsági ügyekkel foglalkozó szakmai bizottság ülésén, '95 után volt arra törekvés, hogy sztenderd adatok, sztenderd fejezetek legyenek ezekben az éves jelentésekben, hogy összehasonlítható legyen, trendszerűen elemezhető legyen év mint év az előzőe kkel együtt. Én azt gondolom, hogy nem lenne felesleges, hogyha az ifjúsági ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottság ismét nekifutna egy ilyen sztenderd vázlat és tartalom összeállításának, amihez persze a mindenkori kormányok hozzátehetnek pluszt, de azt mint minimumot elvárná az Országgyűlés a jelentéstevő kormánytól, már csak azért is, hogy aktuális kormányoktól függetlenül azonos tartalmakat lehessen összehasonlítani. Úgyhogy, ha egy ilyen vállalkozásba kezdene az illetékes
