Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - ELNÖK (Mandur László): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz):
907 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Borsos József, a Fidesz képviselője, tízperces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon! BORSOS JÓZSEF (Fi desz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Legelőször is engedjék meg, hogy megköszönjem Kormos Dénes képviselőtársam hozzászólását a tekintetben, hogy abban a már az elejétől kezdve folyamatosan fölvetett problémában, hogy hogyan lehetne előremozduln i a jelentés tartalmi, szerkezeti, minőségi tekintetében, egyetért. Azt meg engedje meg, hogy én is azt mondjam, hogy abban tudunk egyetérteni, hogy elindultak folyamatok, csak egyelőre azt nem tudjuk, milyen - jó vagy rossz - irányba. Ezt tudná helyre egy jó, ilyen típusú kormányzati jelentés, hogy ténylegesen lássuk ezeket az irányokat, bár a szándékok jók, tehát ebben nem hiszem, hogy vita van közöttünk. Jó sokáig vártam a hozzászólásra, és ne vegye államtitkár úr személyes sértésnek, ha nem fogom tudni megvárni a zárszavát, hiszen a bizottságunk szocialista elnöke egy órára összehívta az e törvényben egyébként első helyen érintett bizottság ülését - lehet, hogy azért, hogy ne beszéljünk túl sokat a kérdésről , tehát ha elmegyek, akkor ezt ne vegye sérté snek. (Csizmár Gábor: Eszemben sincs.) Köszönöm. Egy nagyon fontos kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, ami szorosan összefügg egyébként Horváth János képviselőtársam hozzászólásával, és a Czomba képviselőtársam hozzászólására tett Török Zsoltféle rea kcióval. Itt arról van szó, hogy ha kicsit tüzetesebben átnézzük ezt a jelentést, akkor azért azt lehet belőle látni, egy bizonyos részéből, hogy sajnos az ifjúság a közös dolgaink iránt egyre kevésbé érdeklődik, társadalmilag egyre kevésbé aktív, egyre ke vesebb társadalmi akcióban, szerveződésben vesz rész, mintha nem érdekelné a saját sorsa, a saját jövője, mintha nem akarna tenni a saját sorsának érdekében. Erre rossz üzenet az, amikor azt mondjuk, hogy menjenek külföldre tapasztalatot szerezni. Erre ros sz üzenet az, amikor a jelentésből nem vesszük ki, és nem vesszük komolyan azt a figyelmeztető jelet, ami arról szól, hogy nagyjából 10 százalék körül vagy még az alatt van azoknak az ifjúsági korosztályba tartozóknak a száma, akik aktívan valamilyen egyes ületben, szövetségben részt vesznek, és tesznek közös dolgainkért. Még inkább rossz, ha nem vesszük azt a kis részét figyelembe ennek a jelentésnek, amelyik pedig arról szól, hogy érdekes módon az egyházak köré tömörülő ifjúságban fordítottan arányos, tehá t körülbelül 90 százalék az ilyen tevékenységben aktívan részt vevő, míg az átlaglétszámban nagyjából 10 százalék körüli, tehát fordított a létszámarány és az aktivitás erőssége. Ez az erős aktivitás közvetlenül kapcsolódik például a cserkészethez, és ha m egnézzük, akkor olyan irányba kapcsolódik általában az erősebb aktivitás, ahol szilárd értékrendet és nem abban a formában vett klasszikus liberális nevelést kapnak a gyerekek, mint amiről Geberle Erzsébet képviselőtársam beszélt. Nagyon sajnálom, hogy már el kellett menni a teremből neki. Ő arról beszélt, hogy a liberális nevelés, ez a liberoeffektus - hogy idézzem a szavát - micsoda csodákra képes, merthogy az ilyen gyerekek mennyivel jobban szeretik a szüleiket, mennyivel aktívabbak és mennyivel jobbak. Itt valószínűleg a fogalom körül lehet valami probléma. Engedjék meg, hogy idézzem a Selye János Egyetem egyik oktatójának szavait, aki e témával foglalkozik. Ő azt mondja, hogy a nevelés módszertanával foglalkozó szakemberek tanulmányaiból egyértelműen ki derül, hogy a mai szülők már nem annyira liberálisak gyermekeikkel, mint a '60as évek Amerikájában. A hippi szülők hagyták, hogy gyermekük szabadon nevelkedjen, nem tiltottak meg nekik semmit, így nem voltak korlátok és szabályok sem. Ennek a nevelési mód szernek már korábban megmutatkoztak a hátrányai. A hippi szülők gyermekeiből személyiségzavaros felnőttek váltak, akik nem voltak tisztában a viselkedés és az illem szabályaival, azt hitték, nekik mindent szabad.
