Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz):
901 arra panaszkodik, hogy akkor kell megtanítani őket dolgoz ni, munkára fogni és a többi, és a többi. Tehát ez is egy óriási probléma, ami mellett nem mehetünk el. Kapcsolódik ez többek között ahhoz is, hogy manapság a tanulószerződések számát igyekezzünk növelni, és ne védett helyen, egy iskolai tanműhelyben törté njen meg, az élettől elszakadva a képzés, a gyakorlati képzés, hanem igenis a gazdasági szereplői, ha nekik szükségük van jól képzett szakemberre, akkor szálljanak be a képzésbe, tartsanak fenn gyakorlóhelyet, és ezt különböző módszerekkel, eszközökkel pró báljuk is ösztönözni. (12.40) A támogatásokkal kapcsolatban: 2005ben, de még 2006ban is mérhető módon élt a munkatapasztalatszerzési támogatás, ami a pályakezdő fiatalok esetében nagyon jó eszköznek minősült. Ez 2007től kezdve nincs. Beszéltünk ma már arról, hogy a Startprogram keretében 40 ezer kártyát váltottak ki a fiatalok, és ebből 20 ezret igénybe is vettek, ami elég jelentős szám. Két probléma van ezzel. Egyrészt zömében nemcsak önmagában a Startkártyát vették igénybe, hanem a munkatapasztalatszerzési támogatással együtt, tehát magyarul önmagában a Startkártya még kevés ahhoz, hogy munkába állítson. A másik pedig az, hogy ebből a 20 ezerből hétezeregynéhányszáz a középmagyarországi régióban történt, és éppen ott, ahol erre a legnagyobb szükség lenne, mert nincsenek munkahelyek, a hátrányos helyzetű régiókban, csak 20002500an tudták igénybe venni, nyilván munkahely hiányában. Javaslatom is lenne. Él egy olyan támogatási forma, hogy foglalkoztatási támogatás. Régi dolog ez, de nem működik, régóta nem működik. Valószínűleg azért nem, mert valami nem stimmel vele. Arról szól, hogy ha egy végzős hallgató kint van gyakorlóhelyen egy munkáltatónál, aki szeretné őt tovább foglalkoztatni, akkor kilenc hónapig lehetősége va n erre, a mindenkori minimálbér 50 százalékát kapja meg támogatásként, s ezért 90 napig tovább kell foglalkoztatni. Hát csodálkozunk, hogy ez nem kecsegtető? Ha én munkáltató lennék, valószínűleg én se venném igénybe. Miért ne lehetne közelíteni ezt a fajt a támogatási módot a korábbi munkatapasztalatszerzési támogatáshoz vagy a 60 százalékos bértámogatáshoz? Több pénzbe nem kerül, feleslegesen pedig ne regisztráltassa magát a pályakezdő, mert nagyon jól tudjuk, a munkáltató csak arra vár, hogy mikor telik le a nyolc hónapon belüli hat hónap, hogy el tudja vinni. És az alatt a hat hónap alatt mit csinál? Otthon ül, és várja, hogy ketyegjen az idő. Nincs értelme! Ha azt akarjuk támogatni, hogy minél előbb munkába álljon, akkor ezt a fajta támogatási módot más módon fel kellene éleszteni. Egy másik nagyon lényeges kérdés, hogy tanulják meg a fiatalok eladni magukat. Bizonyára önök is tapasztalják, hogy egy önéletrajzot nem tudnak megírni - tisztelet a kivételnek , ha egy állásinterjúra beérkeznek, azt halljuk, amit hallunk, ha egy írásos anyag kikerül a kezükből, hát az bizony hemzseg a helyesírási hibáktól. De ez már átmegy az oktatás irányába. Én nem nagyon csodálkozom ezen a dolgon, mert amikor az elsős kislányom matekfeladatát csak egyenlettel tudom megolda ni, akkor erősen elgondolkodom. Lehet, hogy bennem van a hiba, mert gépészmérnökként túlságosan vonalasan gondolkodom, de itt valami nem stimmel. Nyilván nem tudtam elmagyarázni neki, de nem is akartam, hogy hogyan oldottam meg. Túlságosan sokat követelünk , túl sokat akarunk markolni, és nagyon keveset fogunk! Ez az első osztálytól kezdve folyamatosan végigvonul. Hiányoznak az alapok. A gondok megoldása döntően azon múlik, hogy működike a gazdaság, jól működike a gazdaság, vannake munkahelyek vagy nincse nek. Mert ha vannak, akkor ezek a problémák felszínes gondokat jelentenek vagy átmeneti gondokat, ha pedig nincsenek munkahelyek, akkor bizony nincs olyan jól képzett szakember, aki el tudna helyezkedni. Engedjenek meg még egy személyes példát. A fiam harm adéves az orvosi egyetemen, és arról számol be, hogy hetente kap emailt külföldi munkavállalási lehetőségről. Harmadévesen! Az ötödévesek, a végzősök 80 százaléka gondolja úgy, hogy külföldön kellene továbbfolytatni a tanulmányait. Katasztrófa! Lehet, hog y államtitkár úr úgy gondolja, ezek az adatok nem stimmelnek, de higgye el, hogy stimmelnek. S önök erre azt mondják, hogy semmi gond, hiszen majd gyakorlatot
