Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 1 (93. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
819 év felettiek is, akik t artósan betegek, és ebből következően a családon belül arra kényszerül bármelyik hozzátartozó, hogy tartósan otthon maradjon, ápoljon, odafigyeljen az ágyhoz kötött betegre. Ez nem minősül fogyatékosságnak, ez tartós betegség, ami sajnos előfordulhat. (18. 40) Ebből a szempontból, azt gondolom, szerencsés lenne ezt figyelembe venni, mert egy ilyen helyzet bekövetkeztével nem az történik “csak”, hogy az egyik szülő kidől, hanem gyakorlatilag mindkettő elveszíti a keresőképességét, és amennyiben gyerekek is va nnak, az felér egy családi katasztrófával. Szerintem ennyi minimális érzékenységet illene tanúsítani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban. - Babák Mihály: Pusztába kiáltott szó.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ötperces időkeretben megad om a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szót. Néhány módosító indítványról szeretnék szólni, részben olyanokról, amelyeket már az előttem szólók érintettek. Mindjárt elsőként arról, amirő l az imént beszélt Borsos képviselő úr, az ajánlás 32. pontjában található, ahol az étkeztetés jogosultsági feltételeinek szabályozását külön önkormányzati rendeletre bízza a jogszabály. Én magam is azon az állásponton voltam, hogy ide kellene valami jöved elmi korlát, ami alá nem mehetnek majd az önkormányzatok. Tudomásom van róla, hogy olyan kapcsolódó módosító indítvány született, amelyik még ennél a megoldásnál, amit három irányból is javasoltunk, kedvezőbb, mert ez a kapcsolódó módosító indítvány azt ta rtalmazza majd, hogy jövedelemi feltételt egyáltalán nem lehet előírni az önkormányzati rendeletben. Tehát ez a kérdés kedvezően megoldódni látszik. Amiről képviselőtársaim még nem szóltak, a 47. pontban szereplő javaslat, amely az önkormányzatok számára t elepülésnagyságtól függően írja elő a szociális alapellátási feladatokat. A jelen gyakorlatban a nappali ellátás, illetve az idősek átmeneti ellátásának kötelezettsége a 3 ezres lélekszámnál nagyobb települések számára van előírva. Ezt lényegesen lazítani célozta a javaslat, egyébként az önkormányzatok kívánságára, abból kiindulva, hogy a települések zöme nem tesz eleget ennek a kötelezettségének. Ebben a pontban egy olyan kompromisszumos javaslatot fogalmaztam meg, amelyik 10 ezer főnél húzná meg ennek a k ötelezettségnek a határát. Ez a magyar települési viszonyaink közepette a kisvárosi kategória, ahol, azt gondolom, a lakosságnak nagy segítség lenne, ha ezen a szinten tényleg létrejönnének ezek a nappali ellátást, illetve átmeneti elhelyezést segítő megol dások. Ez egyébként foglalkoztatási célú javaslat is, hiszen ha valaki nem kap segítséget az idős, beteg vagy fogyatékossággal élő hozzátartozójának napközbeni ellátásához, aligha tud munkát vállalni. Ehhez a ponthoz kapcsolódik a támogató szolgálatok szab ályozásának kérdése. Kedvem szerint azt javasolnám ebbe a törvénybe, amit le is írtam a 49. pontban, hogy kistérségi kötelezettségként jelenjenek meg ezeknek a típusú szolgálatoknak az előírásai. Magam is tudom, hogy a jogszabályi környezet nem kedvező. Ez egy javaslat volt, tovább lehet rajta gondolkodni, hogy hogyan is lehet ösztönözni a kistérségeket abba az irányba, hogy hozzanak létre ilyen szolgálatot, hiszen ilyen szolgálatot nyilvánvalóan egyegy kistelepülés nem tudna létrehozni, illetve értelmetle n is lenne. Végül, de nem utolsósorban szeretnék szólni néhány szót a 16. pont alatt található javaslatról, amely a párhuzamos ellátások folyósítása tilalmának lazítását jelentené, egészen pontosan gyermekgondozási segélyben, illetve gyermeknevelési támoga tásban részesülők számára tenné lehetővé, hogy ha nem tudnak munkát találni, de szeretnének dolgozni, akkor ők is hozzájuthassanak a rendszeres szociális segélyhez. Néhány éve megteremtettük a gyesen lévő kismamák számára a foglalkoztatási lehetőséget. Azt gondolom, hogy ez rettentő módon differenciálta a kismamákat. Aki szerencsés helyzetben van, jó foglalkozása van, dolgozni is tud a gyermekvállalás mellett, jó helyzetben van, míg azok, akiknek a településükön például nincs munkahely, nincs munkalehetőség ,
