Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 1 (93. szám) - Dr. Medgyasszay László (KDNP) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Mit kíván a kormány tenni a magyar méhészek érdekében?” címmel - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Áder János): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
780 DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szegény embert még az ág is húzza, igaz ez a mondás a magyar méhészekre is. Részben az olcsón előállított hamisítványok miatt, részben a szintén olcsó, az Unióba egyre nagyobb mennyiségben harmadik országból beáramló méz miatt a magyar termelők jó részé nek már veszteséges a méhészkedés, gyakran fel is adják. A nyomott mézárak miatt a méhészek vándorlása is jószerével megszűnt, nem éri meg a méhek fuvarozása. Eddig azt gondoltuk, hogy a hazai kereskedelemben kapható magyar méz megbízható, manipulálástól m entes. Tavasszal egy, az Unió által ismert brémai laboratóriumban új, hatékonyabb eljárással magyar áruházakból származó mézeket vizsgáltak. Az eredmény megdöbbentő: a vizsgált mézek mintegy 70 százaléka hamisítvány volt, ugyanakkor a termelőknél végzett v izsgálat során senkinél sem találtak gondot, tehát a kereskedelem, a feldolgozó szektor egy része csal. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a magyar méhészek mintegy 20 ezer tonna mézet termelnek évente, és például tavaly 25 ezer tonna magyarnak mondott méze t értékesítettek bel- és külföldön együttvéve. A mézmosás nyilvánvaló, a probléma körülbelül 15 ezer becsületes termelőt érint. De ahogy mondtam, a szegény embert még az ág is húzza. Szakértők szerint Magyarországon is egyre nagyobb gondot fog okozni az úg ynevezett kolóniaösszeomlás, amit valószínűleg egy vírus okoz. Ha a víruselmélet beigazolódik, a felsorolt problémákkal, nehézségekkel összegeződve a magyar méhészetek rohamos, drámai mértékű felszámolása következhet be. Ezért kérdezem a tisztelt államtit kár urat, hogy mit kíván tenni a kormány a magyar méhészek érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Már a megszólításból is arra következtettem, hogy a képviselő úr elfogadja a válaszadó személyét, hiszen nem a minis zter úr, hanem az államtitkár úr fog válaszolni. (Dr. Medgyasszay László: Megtisztel az államtitkár úr. - Gőgös Zoltán: Köszönöm szépen.) Köszönöm szépen, ezt csak a rend kedvéért kérdeztem meg, úgyhogy a választ akkor Gőgös Zoltán államtitkár úrtó l fogjuk hallani. GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Való igaz, hogy a magyar méhészek részben objektív okok miatt, saját hibából, részben külső okok miatt nincsenek igazán jó helyzetben. Azt tudni kell, hogy a korábbi évek magas árai nem igazán ösztönözték arra a méhészeket, hogy olyan irányú fejlesztéseket végezzenek el, amelyek a kisebb kiszerelésű, jobb piaci pozíciót elérő és garantáltabban jó minőségű áruk irányába tolták volna el a rendszert, ezért azt gondolom, hogy a legsürgősebb feladatuk, hogy most a fejlesztési programok segítségével ezen változtassanak. Vannak ebbe az irányba utaló jelek, hiszen látszik, hogy a nagy tömegű, lédig értékesítéssel azt érik el, hogy olc só importmézeket javítanak fel a magyar mézzel, és utána jönnek azok a problémák, amelyeket a képviselő úr is mond, hogy a kis kiszerelésű, elvileg magyar mézet is tartalmazó mézek nem ugyanazok, mint amelyek a kistermelői körből származnak. Az is valós pr obléma, amit a képviselő úr jelzett, hogy megjelent egy új vírustörzs, a Nosemafaj Magyarországon is, ami, úgy gondolom, itt is egyértelműen a klímaváltozás kezdő jeleit is prognosztizálja. Ez nálunk soha korábban nem volt, és most a száraz, aszályos nyár kapcsán ez a probléma is előjött. Tudjuk, hogy milyen jelentős a méhészeti ágazat, lényegesen jelentősebb, mint ahány szereplője van, tehát a magyar gazdaságban agrárbevételi szempontból nagyon fontos ágazatunk. Azért is készült el a magyar méhészeti nemz eti program, aminek megvan a folyamatos finanszírozási lába is, hiszen ezt minden évben megkapják a méhészeink, és mindig a szakma szereplőinek bevonásával történik ezeknek a forrásoknak az elosztása. Ennek nagyjából 8085 százaléka közvetlenül a termelőkh öz érkezik, a maradék tízegynéhány százalék pedig az újabb betegségek megismertetésére, az ellenük való védekezés hatékonyságának növekedésére megy.
