Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
590 ez a társadalom, hogy most a törvényhez kell nyúlnunk egyszerűen azért, mert olyan társadalmi jelenséggel állunk szemben, ami szó szerint immár tűrhetetlen. Én is azt hittem mindeddig, évekig, amikor itt, a Parlament előtt is megannyisz or ordibált ez meg az, hogy áh, elszigetelt jelenség, öt hülye mondja a magáét, nem kell félni. De ma már nem itt tartunk! Tisztelt Elnök Úr! Az én választókörzetemben, Budapest Újlipótvárosban nyakrafőre jönnek hozzám az emberek azzal, hogy akkor most új ra rettegni lehet, most megint kell félni, bujkáljunk el? Amikor egy idős asszony azzal jött nekem - igaz, egy évvel ezelőtt , mert valamelyik szenny honlapon valami olyasmi jelent meg, hogy adott határnapon reggel 6kor a zsidók gyülekezzenek a Nagykörút on egy darab bőrönddel a kezükben, hogy most tényleg menni kell!? Lehet azt mondani, hogy ennek az embernek ez naivitása, lehet azt mondani, hogy jaj istenem, tényleg őt biztos egy kicsit jobban megviselte a történelem. Egy csudát! Tízezrével, százezrével vannak ebben az országban olyan emberek, cigányok, zsidók, és még isten tudja, hány minden csoporthoz, népcsoporthoz, kisebbséghez, többséghez, és még nem tudom, mi mindenhez köthető emberek, akiknek mindaz, ami például itt, a Kossuth téren történt múlt hé tfőn, igenis fáj, nagyon fáj. És ezt tudomásul kell venni, tisztelt Országgyűlés! Milyen érzés azt olvasni egy cigány embernek egy újságban, amúgy csak bulvárlapban, hogy nem engedtek be valahol hat házzal vagy hat faluval odébb valakit egy diszkóba, mert cigány? Mit érez az Zalaegerszegen, holott Debrecenben történt ez az eset? És még lehetne folytatni ezt a sort! Ezért kell, igen, a törvény erejével legalább egy helyes lépést tenni a megfelelő irányba, és én azt gondolom, hogy itt most éppen erről van szó . Zárójelben jegyzem meg, elnök úr, hogy persze a kisebbségeket és mindenféle csoportokat lehet védeni, helyes, de azért mégis a legnagyobb védelem az lenne, ha ebben az Országgyűlésben végre megteremtenénk a kisebbségek parlamenti képviseletét. A rendszer váltás óta adósok vagyunk ezzel. Szerintem egyébként nem jutottunk volna idáig, ha ezen az egy apró lépésen már túlléptünk volna, mondjuk, 1015 évvel ezelőtt. Vagy akár tegyük meg holnap! Én azt gondolom, elnök úr, tisztelt Országgyűlés, hogy valójában ez az egész vita, ez az egész törvényhozási folyamat, remélem, hogy rá fogja ébreszteni az embereket arra, hogy ha valaki zsidózik, ha valaki cigányozik, ha valaki éppen homoszexuális vagy leszbikus mivolta miatt bánt valakit, az nem annak az adott embernek a problémája, még csak nem is annak a csoportnak a problémája, ez a magyar társadalom problémája. Ha valaki nekem itt a téren múlt héten zsidózott, lerohadtzsidózta az egész Magyar Országgyűlést, ez a társadalomnak kell hogy fájjon. Remélem, fáj is! Mi itt , a törvényhozásban mi mást tehetnénk, mint minden rendelkezésünkre álló eszközzel fellépünk ez ellen? Annak, hogy itt a Fideszben és más pártok soraiban ezeket a lépéseket elbátortalanítják, nem örülök. Persze, lehet jópofa példákat hozni - és itt Répássy képviselő úrral is egy picit hadd vitatkozzak , hogy a nők többségben vannak, de még a nőket is érheti sérelem, és egyáltalán a nők elleni gyűlöletet is fokozza. Répássy úr, megnyugtatom, ebben az országban nem fogják a nőket gyűlölni a férfiak. Higgye e l! Nagyon szeretjük a nőket, és egy elenyésző kisebbség, aki erről másképp és fordítva gondolkodik. Mi több, abban valószínűleg egyet fogunk érteni, hogy én azért azt szeretném elkerülni, hogy ebben az országban ne lehessen jópofa zsidóvicceket mondani, jó pofa cigányvicceket, nota bene szőkenős vicceket mondani. Igenis, ez is hozzátartozik a társadalomhoz, persze itt is vannak határok és egyebek. De, elnök úr, tegyük életszerűvé a dolgot! Engem kevésbé izgat a bírói gyakorlat, jobban izgat talán a törvényho zás, mert az a munkámhoz tartozik. De valahol engem leginkább a végrehajtásnak az a része izgat, hogy most akkor pert indít kicsoda és ki ellen. Tehát amikor múlt hétfőn és azt megelőző hétfőn, meg az isten tudja, hányszor még az elmúlt időszakban a Kossut h téren ment az összevissza ordibálás mindenféle szidalom és egyebek közepette, akkor én nem tudtam, hogy most nekem kit kellene följelentenem. Nem tudtam, hogy azt a három embert hogy hívják, mi a lakcímük,
