Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
576 amely mindenképpen kezeli ezt a kérdést, és azt, hogy ne lehessen nyíltan cigányozni, ne lehessen nyíltan zsidózni, és lehetne a többi kisebbséget is mondani, mert azt gondolom, hogy ezt valamilyen szinten mindenképpen visszaszorítja ez a törvénytervezet, amit itt most láthatunk. Ezen okoknál fogva a bizottságunk többségi véleménye az, hogy a törvény tárgyalásra alkalmas, és kérjük, hogy az Országgyűlés fogadja el ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Áder János) : T isztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerinti 1010 perces időkeretben. Írásban összesen hárman jelentkeztek hozzászólásra. Elsőként megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, az SZDSZből, amennyi ben élni kíván a lehetőséggel. (Jelzésre:) Valaki esetleg tájékoztassa, hogy melyik vitaszakasznál vagy melyik napirendnél tartunk, és akkor lehet, hogy nem lesz zavar a hozzászólásnál, nehogy a felszólalás vége felé majd jelezze a képviselő úr, hogy bocsá nat, nem ehhez a napirendhez akartam hozzászólni - már elnézést. Csak próbálok időt adni arra, hogy felkészüljön a hozzászólásra. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Köszönöm szépen, elnök úr.) Tekintse ezt inkább ilyen karitatív segítségnek. Répássy Róbert következ ik utána, őt követi majd Salamon László. Tehát írásban hárman jelentkeztek. Az első hozzászólónk Hankó Faragó Miklós képviselő úr, az SZDSZből. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Az zavart meg, hogy nem vezérszónoki kör van, mert az egyérte lmű sorrendet szokott jelenteni, és az írásban bejelentkezés számított, de természetesen figyelemmel kísértem a vitának ezt a részét is. Szóval, a dolog lényegére térve, tisztelt Országgyűlés, a gyűlöletbeszéd talán azóta visszavisszatérő témája a magyar demokratikus parlamentnek, amióta 1990ben megalakult. Többféle kísérlet született arra vonatkozóan, hogy valamilyen megoldást találjunk az ide vonatkozó problémakörre, és ezek a javaslatok egyébként rendre az Alkotmánybíróságon kötöttek ki. Most már lassa n kezd körvonalazódni az, hogy nagyjából milyen mozgástere van a magyar jogalkotásnak. (20.10) Persze a jogalkotás messze nem az egyetlen, de még csak nem is a legfontosabb vagy a leghatékonyabb eszköz ezen a téren. Az európai színvonalú bírói jogalkalmazá s például elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a probléma európai módon kezelhető legyen. De bármilyen jó jogi megoldást találnánk is, mit sem érne önmagában, ha a politikai közéletben, a közbeszédben, a mindennapi politizálásban nem vagyunk vagy nem le szünk képesek megfelelő súllyal fellépni. Csak a demokratikus politikai erők határozott és együttes fellépése lehet alkalmas arra, hogy a fasiszta, gyűlölködő, rasszista, zsidózó szövegeket kiszorítsuk a közéletből. Nagyon messze vagyunk még ettől, és néha lehet olyan érzésünk is, hogy időnként egyre távolabb kerülünk a normális viszonyoktól. A politikai példamutatás mellett nekünk, jogalkotóknak a jogalkotási feladatokat, lehetőségeket is számba kell vennünk. Ennek egyik lehetséges módja a mostani polgárit örvénykönyvmódosítás is. Talán érdemes egy picit kitérni azokra a releváns alkotmánybírósági határozatokra, amelyek ugyan elsősorban a dolog büntetőjogi vetületével foglalkoznak, de óhatatlanul kitértek a polgári jogi megoldásokra. Két olyan idézetet szer etnék önök elé tárni, amelyek erre ösztönzik a Magyar Országgyűlést. A 30/1992. (V.26.) számú ABhatározat indokolásának V/4. pontjában az a mondat szerepel - miután taglalja a büntetőjogi megoldásra vonatkozó elutasító álláspontját az Alkotmánybíróság hat ározata , hogy “a közösségek méltóságának hatékony védelmére azonban más jogi eszköz, például a nem vagyoni kártérítés alkalmazási lehetőségeinek bővítése is alkalmas”. Vagy egy frissebb határozat; hadd említsem a 18/2004. (V.25.) számú ABhatározat indok olását - az idő kímélése szempontjából csak a legfontosabb idevonatkozó mondatot, amely az V.2.2. részben szerepel, s amelyet ismét szó szerint idézek : “A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima
