Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
504 kell összevetni a munkaügyi szabályozást is, hogy milyen egyéb olyan foglalkozások vannak, egyébként a munka törvénykönyve ebből indul ki, ahol biztosítani kell azt, hogy legyen szolgáltatás. Önnek és az önök álláspontj ának abban nagy valószínűséggel igaza van, hogy nem a szükséges szolgáltatás az, ami itt a vasárnap kapcsán az eladó oldaláról érvelést kell hogy kapjon, hiszen az, hogy valaki el tudjon menni például ruhát vagy egyéb dolgot vásárolni, nem olyanfajta szolg áltatás, mint ha valakinek baja van és mentőre szorul vagy egyéb sürgős szolgáltatást kell igénybe vennie. Azt gondolom, hogy ebben igazuk van; de a munkatörvénykönyvi szabályozás is ebből indul ki, ezt a lehetőséget kínálja fel. Tekintettel arra, hogy ma Magyarországon a vásárlói és fogyasztói szokások ezt a lehetőséget már olyan mértékben, ha úgy tetszik: rendszeressé tették, vagy ezt szeretik igénybe venni az emberek, ezt támasztják alá a fogyasztói szokások, ezért azt gondolom, ez egy nyitott kérdés, és azt a vitát, amiről ön akár mozgalom formájában beszélt, akár én társadalmi érdekegyeztetésről beszéltem, mindenképpen le kell folytatni ahhoz, hogy a kormány ebben végleges álláspontot alakítson ki. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Boross Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából: “Ismét könnyűnek talált atunk?” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Harrach Péter képviselőtársam az előbb hangsúlyt adott annak, hogy arról is essék szó, amiben elsők vagyunk, és ne csak folyton ar ról, amiben utolsók. Én ennek egy másik változatáról szeretnék itt szólni, amiben hajdan és nem olyan régen, a kilencvenes évek elején ebben a régióban még elsők voltunk, és mára a hanyatlásunk nem tudom, hányadik, de korántsem ilyen előkelő helyre predesz tinál bennünket: ez pedig a nemzetközi hírünk, tekintélyünk és presztízsünk, aminek a romlását mindenki érzékelheti, akit időnként megkeresnek a Lajtától nyugatra, kérdéseket tesznek fel, értetlenkednek; nem tudják mire vélni azokat a dühöket, amik összecs apnak itt minden vita során; akik végignézték az utcai jeleneteket, azokat a szörnyű jeleneteket, amikkel jóllakattuk a nemzetközi médiavilág kuriozitásokra éhes képernyőit. Amikor ez az elzüllési szimptóma eluralkodott az országban, akkor nem csoda, hogy ide jutottunk el. Valahogy a része vagy a meghatározója ennek az a gigászi politikai küzdelem, amelyik mégiscsak jellemzi az országot, és déjŕ vu. Én jól emlékszem rá az olvasmányaimból, mert csak abból, hogy volt egy idő, amikor Magyarországon ez már egys zer megtörtént, végromlást okozva. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy valamikor az első világháború előtt Tisza és környezete, továbbá a KárolyiJászicsoport között volt olyan végletes, dühödt ellentét, ami azért mégiscsak hasonlítható a maihoz. É s közben senki, senki nem figyelt arra, hogy gondos kezek és gondos tollak - a Watson nevű úrra utalok, a londoni lapok ismert munkatársára - hogyan járatják le Magyarország tekintélyét és hírét, és mindez az út hogyan vezet egyenesen a drámai Trianonhoz. Az egyik utcaköve ennek az útnak talán ez a nemtörődömség volt, a nemzetközi hírünkkel szemben való abszolút közöny. (14.30) Tisztelt Országgyűlés! 1918 őszének volt egy drámai mozzanata - erre szeretnék utalni , a rendőrség szétesése. Hatalmas erők omlas ztották szét a magyar államhatalmat, és jöttek elő azok az erők, amelyek Kun Béláig vezették ezt az országot. Én ezt most csak azért teszem szóvá - és talán nem ennyire időszerű , mert úgy olvastam, hogy már a rendőrségen belül is megjelentek bizonyos bom lasztó erők, amelyek mégiscsak kellemetlen történelmi analógiákra hívják fel a figyelmet.
