Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
465 családtámogatásokat miért akarjuk a Kincstárnál koncentrálni, a munkahelyi kifizetőhelyek megszüntetését miért gondoljuk. Először is, hogy számokat is elővegyünk, ma az ellátások alig 30 százalékát fizetik munkahelyen, és több mint 70 sz ázalékát nem a munkahelyi kifizetők fizetik. Háromezervalahányszáz munkahelyi kifizetőhely van Magyarországon, több mint egymillió munkáltató van. Döntő többségében már ma sem ott történik. Amikor ez a rendszer felépült, akkor mindenkinek 10203040 éve stabil munkahelye volt, ma lényegesen nagyobb a mozgás a munkaerőpiacon. Ha valaki munkahelyet vált, az egyiken van kifizetőhely, a másikon nincs, máris rohangálhat a papírjaival az ügyintézés miatt. Nem biztos, hogy csődbe kerül egy vállalat, lehet, hogy csak likviditási problémája van. Ezt Bernáth Ildikónak mondom, aki időközben távozott a teremből; bár feltett kérdéseket, csak nem kíváncsi a válaszra. De azért neki is, és másnak is mondanám, hogy ha egy cég megrendült likviditási helyzetben van, de még n incs csődeljárás, akkor is meg kell védeni a cég dolgozóit, hogy hozzájussanak az ellátásokhoz. Azt gondolom, hogy sokkal stabilabb, kiszámíthatóbb, ha egy pontról mindenki biztosan számíthat ennek a kifizetésére, és szintén Ékes Ilonának mondom, hogy ez t eremti meg annak a lehetőségét, hogy ne lehessen ugyanazt a szolgáltatásellátást duplán leigényelni, mert ma a rendszer, pont azért, mert van munkahelyi és van kincstári kifizetés, lehetővé teszi a kettős leigénylést, mert a kettő nincs összekapcsolva. Épp en ez a változtatás teszi meg azt, hogy ne legyen lehetőség a visszaélésre, éppen ez a változtatás teszi meg azt, hogy mindenki biztosan hozzájusson, abszolút percre pontosan az anyasági ellátáshoz, családi pótlékhoz. Ez teszi lehetővé, hogy ne kelljen min den munkahelyváltáskor az adminisztrációval újra és újra foglalkozni, hanem ezt egyetlenegyszer kell elintézni, és onnantól kezdve a jogosultságnak megfelelően jár a Kincstártól, percre pontosan az ellátás. Erre szolgál a javaslat. Sokkal stabilabbá és kis zámíthatóbbá válik tehát ily módon az ellátás. Azt gondolom, hogy ha abban egyetértünk, hogy a szolgáltatások esetében azt támogatjuk, hogy legyen módja az önkormányzatoknak ellátni azokat, akiknek a legtöbb problémájuk van, és a legrosszabb jövedelmi hely zetben vannak, akkor talán megint közelítettünk valamit a törvény szövegéhez. Ugyanis pontosan ez a szándék, hogy olyan normatívarendszert tegyünk a költségvetési törvény mögé, amely lehetővé teszi, hogy az önkormányzatnak ne legyen anyagi akadálya abban, hogy ellássa azokat, akik kisebb térítési díjat tudnak csak fizetni. (16.00) Itt térnék ki arra, hogy miért nem jó a mai rendszer, hogy az intézmény dönt arról, hogy kit vesz föl az adott szolgáltatás listájára. Nem akarok senkit sem bántani, de azért ugye , az világos, hogy van mindenkinek a helyzetében egy anyagi érdekeltség. Egy intézményvezető nem feltétlenül objektív szakmai szempontok alapján dönt arról, hogy kinek kell azt a szolgáltatást biztosítani, hanem dönt abból a szempontból is, hogy neki mint intézményvezetőnek anyagilag a dolog mit jelent, mennyi kiadást, ellátandó szolgáltatást, vagyis mekkora problémahalmazt vesz fel - bocsánat, hogy így fogalmazok , és mennyi bevételt, vagyis hogy mennyi térítési díjat fog az illető fizetni. Anélkül, hogy bárkit bántanék, ez az érdekeltség működik. Mi azt szeretnénk, hogy ne legyen ez a kényszer, hogy függetlenedjünk el ettől, és valóban szakmai alapon dőljön el egyfelől, hogy kinek milyen szolgáltatás jár, másfelől pedig a térítési díj az anyagi, vagyoni h elyzettől függjön, és ez a kettő ne csússzon össze. Ez a javaslat, erről szól. Ha ebben egyetértünk, akkor máris azt hiszem, könnyebben lehet megtalálni a közös pontot. Befejezésül, a vagyoni helyzet vizsgálatáról annyit szeretnék mondani, hogy én azt tart om igazságtalannak, ha mindenki ugyanannyi térítési díjat fizet, függetlenül attól, hogy milyen vagyoni helyzetben van. Pont fordítva, azokkal vitatkozom, akik azt mondják, hogy igazságtalan a vagyoni helyzet számításba vétele. Nem így van. Azt gondolom, h ogy mindenkinek van öngondoskodási felelőssége és a családjának is van egy ellátási felelőssége, és ebbe beletartozik az, hogy nem az
