Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KORÓZS LAJOS (MSZP):
455 kötelező feladat, annak a településnek az önkormányzatát, ahonnan jön az ellátást igénybe venni kívánó idős ember, nem lehet kötelezni ennek a szolgáltatásnak a megtérítésére? Ezért beszélek esélyegyenlőségi kérdésről. Mert ha egymás mellett van két település, egymástól két kilométerre, és az egy ik 3 ezer lakosszám feletti, a másik pedig alatti, akkor mennyire humánus és tisztességes az idős embereket megkülönböztetni, hogy az egyik mehet nappali ellátásba, a másik nem mehet nappali ellátó intézménybe? ELNÖK (Harrach Péter) : Iván Lászlóé a szó. DR . IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Évtizedek óta élek az idősügyben, és az idősüggyel próbálok sokféle szempontból foglalkozni, és az volt a tapasztalatom, amit legjobban Andrassew Ivánnak egy periodikába kért interjújában mondtam , hogy a magyar szociális ellátórendszer - és ez harminc évvel ezelőtt volt , meg se szőtték, máris lyukas. Azt hiszem, ez még hosszú távon így lesz. Azonban pár dolgot szeretnék tisztázni, ami - legalábbis a magunk részéről - fontosnak tartható. Az egyik , hogy mi nem az ellen vagyunk, hogy az intézmények mellett ne legyen házi gondozás, ne legyen otthongondozás, ne legyen ápolás, hanem azon vagyunk, hogy Magyarország jelen realitását figyelembe véve, az idősödő és időskorú nemzedékünk összetételét, minősé gét figyelembe véve egészségben és szociális elhanyagoltságában, mind a kettőt fejlesszük, még lehetőleg rövid, de én úgy látom, még hosszú időn keresztül számítanunk kell erre. Tehát nem lehet most azt mondani, hogy az egyik irányba hirtelen rendelkezések et vagy törvényeket hozunk, és eltoljuk. A szemlélet tehát az legyen, amit annak idején, a hetvenes években le is írtam egy továbbképző szemlében, hogy az idősödő időskorúak ellátása rotációs rendszerben működjék; mindig a számára legmegfelelőbb helyen leg yen, de ezt úgy kell végrehajtani, hogy ezek ne kategorikus és mechanikus módon valósuljanak meg, és ne az idős ember számára okozzunk még nagyobb traumát, hanem ennek a hálóját kell jól megszőni. Ez az egyik tétel. A másik tétel pedig az, hogy nincs olyan idős ember, aki, ha egészségproblémája van, ne szorulna szociális segítségre, és nincs olyan szociálisan hátrányos helyzetben lévő idős ember, akinek ne lenne valamilyen egészségügyi problémája újfent is. Ennek a dinamikájában kell nekünk gondolkodnunk, é s azt hiszem, hogy azok a módosító javaslataink, amelyeket most beadunk, gazdagíthatják esetleg ezt a remélhetően átmeneti módosító javaslatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és aztán nekivághatunk egy valódi, reális és e lőremutató idősügyi törvény megszerkesztésének. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Korózs Lajosé a szó. KORÓZS LAJOS (MSZP) : Képviselőtársaim! Az is látszik, hogy sokszor a témák elcsúsznak egymás mellett akkor, am ikor az ember éppen másodiknak nyomja meg a gombot, és eggyel ezelőtti felszólalásra kell reflektálni. Bencsik János képviselőtársam említette többször ezt a támogató szolgálatot. Én borzasztóan odavagyok érte, és nagyon hasznosnak és nagyon fontosnak tart om a szolgáltatói szférában. Akkor mondok két számot, képviselőtársam. Van olyan település - kapaszkodjanak meg! , ahol 27 darab támogató szolgálat működik, meglehetősen jómódú egzisztenciával - tehát ez nem Ózd, ez nem olyan depressziós térség, hanem ez egy jó egzisztenciával rendelkező település, ahol nagy valószínűséggel az emberek is jobb egzisztenciával bírnak. És van olyan kistérség az országban, ahol a térségközponttól 30 kilométeres körzetben szinte semmilyen szolgáltatás nincsen, támogató szolgála tot beleértve. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
