Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):
435 A másik nézőpont: ha tízezer ember bentlakásos intézménybe jutására nem lesz mód, akkor miért is van az, hogy a regionális operatív programokban bővítésre nem lehet pályázni a bentl akásos intézmények esetében, csak korszerűsítésre? Mi a magyarázat erre? Nehéz lenne magyarázatul igazságosságra és hatékonyságra hivatkozni. Egyetlen magyarázat látszik logikusnak: a bentlakásos intézményi elhelyezés túl drága, az olcsóbb házi gondozás fe lé kell terelni a betegeket. És mi más magyarázhatná, ha nem az anyagiak, a zsugorító politika, hogy csökkentik a települések idősekről való gondoskodását is? Csakhogy a fürdővízzel kiöntik a gyermeket is, az anyagiakkal a szolidaritás nagy kincsét is elvo nják a településekről. Minden ez, képviselőtársaim, csak nem emberközpontúság. Mi, kereszténydemokraták, ma is valljuk, amit hatvan évvel ezelőtt Barankovics István, a kereszténydemokrata politizálás atyja úgy fogalmazott meg, hogy a keresztény világnézet számunkra emberközpontú politikát jelöl ki. Képviselőtársaim, mi, kereszténydemokraták, nem mondhatunk le a másik tízezer, bentlakásos intézményre várakozóról sem, akik már meghozták a maguk számára ezt a súlyos döntést. A harmadik nézőpont: van még egy re ndkívül igazságtalan mozzanata a törvényjavaslatnak, a térítési díj megállapítása. Nézzük csak! A törvényjavaslat szerint “a jegyző megvizsgálja az ellátást igénylő vagyoni helyzetét” - ez rendben van. “Vagyonként kell figyelembe venni az ellátás igénylésé nek időpontjában az ellátást igénylő tulajdonában álló ingatlant és járművet, valamint az őt illető hasznosítható vagyoni értékű jogot” - s a többi. Ha valaki hetvenéves korára nem kártyázta el vagy nem itta el keresetét, hanem összespórolt egy panellakásr a valót és vett egy autót, hogy gyerekeire is hagyjon majd valamit, önök e vagyon értékének nagy részét jövedelemként kezelik, és ez felháborító. Ez az idős, kiszolgáltatott emberek megsarcolása, még gondolatnak is erkölcstelen. Az igazságosság okán feltét lenül differenciálni kellene a méltó emberi élethez szükséges vagyonnal bíró rászorult és a dúsgazdag rászorult között. Itt lehetne és kell is határértéket megszabni. De nem így! Továbbá, a gyermekek helyzetének figyelembevétele szintén igazságossági krité rium. A milliomos- vagy milliárdosgyermek valóban szálljon be a térítési költség megtérítésébe, ezt követeli az igazságosság. Nem lehet nem észrevenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szociális törvény tervezett módosítása szervesen illeszkedik be a lass an másfél éve tartó, reformnak csúfolt megszorítások, zsugorítások folyamatába. Nincs irgalom! (Szórványos derültség az MSZP soraiban.) Az élet alfájától elinduló gyermekek, és az élet ómegája felé tartó idősek, vagyis a társadalom két legkiszolgáltatottab b rétege egyformán áldozata egy tetszetős jelzőkkel ellátott, eredendően hibás és velejéig rossz kormányzati politikának. A 13. havi családi pótlék megszüntetése, a gyermekek után járó adókedvezmény megvonása, a közgyógyellátás durva megnyirbálása, a rends zeres szociális segéllyel kapcsolatos változtatások, a bentlakásos intézmények térítési díjának emelése után szembesülnünk kell az idős, beteg emberekkel és a fogyatékosokkal szembeni támadással. Nem jó minta, nem jó üzenet ez a felnövekvő ifjú generációna k. Mire gondolok? Talán ismerik a történetet: életerős fiatalember ütlegeli az apját, majd hajánál fogva húzza kifelé; a bejárati ajtó előtt megszólal az agyonvert apa: megállj fiam, ne tovább, én is eddig vertem az apámat! Végezetül kérem kormánypárti kép viselőtársaimat, fontolják meg, hogy oda lehete állni a pénzvisszatartás, a megszorítás inspirálta szociálistörvénymódosítás mellé. Egy szociális törvény megalkotása vagy módosítása rendkívül komoly feladat, tudom. De nem felejthetjük el Antoine de SaintExupéry figyelmeztetését, amelyet A kis herceg felnőtteknek szóló meséjében a megszelídített rókával mondat ki, és így hangzik: “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a z időkeret leteltét.) Az emberek gyakran elfelejtik ezt az igazságot. (13.40) Képviselőtársaim, a patkó mindkét oldalán, a szociális törvény módosításának szavazásakor ne felejtsük el ezt az igazságot! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban .)
