Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER (KDNP):
427 megoldása, vis zont amit a törvénytervezet javasol, az semmiképpen nem nevezhető járható útnak, hiszen egy radikális fejlesztést igényelne ez a terület, ami aztán önmagától csökkentené az intézmény iránti igényt. De itt most fordítva történik: először leépítés történik a bentlakásos intézményben, aminek következménye lesz a gondozottak vagy a gondozásra szorulók ellátatlansága, illetve a dolgozók szélnek eresztése, nyilván több intézményben. Itt eszembe jut az az intézkedés, ami talán a szakmában az egyik legnagyobb vissz hangot váltotta ki a polgári kormány idején, az 1/2000es miniszteri rendelet. Ennek a lényege az volt, hogy a dolgozói létszámot jelentősen megemeltük, ugyanakkor a gondozottak területi igényét is, vagyis az egy főre jutó négyzetméterszámot növeltük. Ez n agy fejlesztéseket igényelt az intézményekben, de ezekre a fejlesztésekre mi olyan pályázati rendszert tudtunk működtetni, amely ezeket a fejlesztéseket lehetővé tette. Tehát a kiépülésnek, a fejlődésnek az irányába tudtunk elmozdulni, most viszont a vissz afejlesztés napjait éljük meg. Gondoljunk arra, hogy például mit jelent ez a munkaerőpiaci hatásában. Ezekben az intézményekben általában 40 év feletti, átképzett munkavállalók dolgoznak. Mit jelent ez? Második, harmadik szakmájukat tanulták meg egy sok e setben hátrányos helyzetben lévő körzetben azok a dolgozók, akik most már abba a korba értek, amikor nagyon nehéz újból elhelyezkedni. Ha egy részüket elbocsátjuk, az nem csupán az intézményekben gondozottak helyzetét rontja, hanem az ott dolgozókét. Szólj unk néhány szót a normatíva helyzetéről! Az alapnormatíva, ha levonjuk belőle az államkasszába történő visszafizetést, mindjárt mondok egykét példát, meglepő eredményt hoz, hiszen gondozottként havonta 12 ezer forint jut az állami költségvetésből egy gond ozottra. Ez az alapnormatíva. Ha hozzáadjuk a kiegészítést, amit az önkormányzatok, egyházi intézmények esetén az egyházi normatív kiegészítés jelent, akkor eljutunk 34 400 forintig havonta. Ennyibe kerül az államnak egy gondozott havonta. Ha összehasonlít juk a szociális ellátás más területeivel, akkor azt mondjuk, hogy nem is olyan drága az intézményi ellátás. Miből jön ez ki? Nem szeretném a számokkal untatni önöket, vegyünk egy 160 fős idősotthont, ahol a kihasználtság, mondjuk, kijön 158 főre, és kap 11 8 millió 725 ezer forintot évente ez az intézmény. Most jön a meglepő szám, ebből 90 millió visszajön az államkasszába. Hogyan? Hadd olvassam fel ezeket a tételeket! Tehát 118 milliót említettem mint alapnormatívát, a vissza nem igényelhető áfa képében 14 milliónál többet - kerekítem az összeget - vissza kell adni az államkasszába, személyi jövedelemadó 20 millió, egészségbiztosítási járulék közel 20 millió, egészségügyi hozzájárulás 2 millió, munkaadói járulék 4 millió, munkavállalói járulék 1,3 millió, ny ugdíjjárulék 28 millió, és akkor ott marad, nem fogják elhinni, ha még a magánnyugdíjpénztári kötelező befizetést is számolom, 22 millió 800 ezer forint az intézménynél, a 118 milliós évi alapnormatívából. Ebből a 22,8 millióból kell végső soron 90 fő mun katársat fizetni, így kijönne olyan 21 ezer forint havonta egy munkatársra. Tudom, ez az alapnormatíva. Ehhez még hozzájön az az önkormányzati, illetve egyházi kiegészítés, ami megnöveli valamelyest, és amint az előbb mondtam ezt az adatot, valóban így egy gondozottra már 34 ezer forint jut havonta. Ha ezt végiggondoljuk, akkor látjuk azt, hogy ma a szociális intézményeknél a létükért küszködnek, a működésük olyan beszorított költségvetésben kell hogy megvalósuljon, amin nyirbálni már nem lehet. (13.00) És mégis azt látjuk, hogy a leépítés, a visszafogás és ennek következtében nyilván a gondozottak gondozási minőségének a romlása, illetve előbbutóbb a leépülés következtében a munkatársak utcára kerülése várható.
