Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
425 alacsonyabb jövedelmű igénylők ellátásában, illetve hogy a magasa bb jövedelemmel bírók, ellátottak magasabb összeget vállaljanak át a szociális ellátás költségeiből. És persze a részletekben bújnak meg a problémák. Bonyolult szövegezés, igaz, törvényalkotói imponáló manír módjára, lásd a 6. §t, a felülvizsgálati indoko kat, vagy a 7. §ban az életvitelszerűséget mint illetékességet megalapozó körülményt fejezi ki. De ne legyünk kicsinyesek, a 19. §ban hangzatos differenciálás érdekében bevezeti a házi segítségnyújtás esetében a gondozási szükséglet mérését egy új - megi nt módszer: homogén gondozási csoportok - hgcsadatlap pontrendszerével, vizsgálandó területeknek tekintve az egészségi állapotot, az ápolási szükségletet és az önkiszolgálási képességet, illetve azok mértékét. Napi négy óra ápolási szükséglet a vízválaszt ó. Alatta vagy felette? - ez itt a kérdés mint objektív és igazságos mérték. Igen? Alatta lehet házi segítségnyújtás, felette nem? Szolgáltatás nem nyújtható felette, csak kivételesen sürgős esetben, nem kell kivárni a gondozási szükséglet vizsgálatának er edményét. De aztán ilyen esetben három hónapos átmeneti időre már nyújtható mégis szolgáltatás, vagyis sürgős esetben három hónap, nem sürgős esetben marad a kötelezően előírt. Ily módon az új szabályok megkönnyítik a házi segítségnyújtás és a bentlakásos ellátás közötti átjárhatóságot, fogalmaz a javaslat, mivel, ha a gondozási szükséglet meghaladja a napi négy órát, tájékoztatni kell az igénylőt bentlakásos intézményi ellátás igénybevételének lehetőségéről. Aki vagy akik ezt megfogalmazták, fogalmuk sincs az idős emberekről, fogyatékosságaik és betegségeik sokféle együttes megjelenéséről, változó zavartságokkal, feledékenységgel, nemegyszer gyors ingadozásokkal, a négy óra feletti és alatti ápolás indokoltságával - nem lehet! Az egyedi lakás, anyagi, kapcs olati, családi, szomszédsági kapcsolatokról nem is szólva. Aztán jön a 22. §. A módosítást követően az idősek otthonában fő szabály szerint csak a megfelelő gondozási szükséglettel rendelkező személyek lesznek elláthatók. Nincs pardon, ez a szabály! Mindez a 24. §ban csúcsot dönt: a gondozási szükséglet ott is óra/nap mértékegységben kerül meghatározásra, mégpedig szociális szakértői szerv, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet szakértői bizottsága révén. Napi négy órát meghaladó szüksé glet esetén nyújtható csupán, ha nem több mint négy óra, a házi segítségnyújtásban, ennek igénylése során pedig a szociális szakértői szerv szakvéleménye igazolja a gondozási szükségletet. Összegző véleményem: mindez életidegen. Az idős embereket tárgyként kezelő, a bürokratikus tortúrákkal testileg, lelkileg gyötrő és kimunkálatlan, hatásvizsgálatokat nélkülöző, szakmailag dilettáns törvénymódosítás, költségei meghatározhatatlanok, ellenőrizhetősége kivihetetlen, nem jó az idősnek, nem jó a családtagnak, n em jó az önkormányzatnak és nem jó az államnak. És kik azok a szakértők? És gondozzuk vagy méricskéljük az idős embereket? Ez a módosító javaslat nem alkalmas a célkitűzések megvalósítására. Még azt is hozzá kell fűznöm, hogy ahogy a nyugdíjtörvény módosít ásánál, kétféle megközelítésben tárgyaljuk a nyugdíjtörvénymódosítást, parametrikusnak nevezzük és paradigmatikusnak. Kérem, ez a mértékrendszerekkel, a méricskélésekkel való, a költségeknek az elaprózására vonatkozó, nem rendszerben gondolkodó, nem az id őseket figyelembe vevő módszereket ajánl, ahelyett, hogy paradigmatikus irányban, tehát a strukturális, funkcionális és rendszerszemléletű új törvény előkészítésének lenne az alapja. Sajnálatos módon ebben óriási hátránya van, mert ráadásul elhiteti azt, h ogy ma Magyarországon a 3 millió 300 ezer nyugdíjas, de főleg az idősödők, az a 2 millió 60 éven felüli, és azon belül is a közel 51 százalékkal egy krónikus betegségben szenvedők, legalább két ilyen betegségben szenvedők - körülbelül 10 százalék - és a 3 százalékos két vagy három megbetegedésben szenvedők, akik közel 6070 ezren vannak, nem kapják meg a lehetőséget, hogy áttekinthetően, rendszerbe foglalhatóan, személyre szabottan, intézményre szabottan, helyre szabottan lehessen kellőképpen áttekinteni és megvalósítani a törvénymódosítás alapján a programot.
