Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
417 környékén is. Amikor a körbetartozási törvény szóba került itt a parlamentben, vagy a privatizác iós törvény és a stratégiai kérdések, akkor is ugyanezek a dolgok elhangzottak. Az aranyrészvény kérdése. Képviselőtársam, tessék megnézni, az Európai Unió tagországain belül hány nemzet próbálja meg úgy törvényekkel - nem sértve az európai jogharmonizáció t, de úgy törvényekkel - megnehezíteni esetlegesen a külföldinek a vagyonhoz jutását, amitől lehet, hogy elmegy a kedve annak az egyénnek vagy gazdasági társaságnak, aki vásárolni akar. Én nem azt mondtam, hogy olyan törvényt alkossunk, ami sérti az európa i uniós törvényeket, hanem keressük meg nemzeti érdekből, stratégiai ágazatok figyelembevételével és meghatározásával azokat a jogszabályi lehetőségeket, amelyekkel bárki számára - mint ahogy a MOL esetében is, mert most azt csináljuk, képviselőtársak, nem sértjük az uniós törvényeket, a jogharmonizáció kérdését, de megkerestük azokat a nehézségi fokokat , amelyekkel egy külföldi számára vagy adott esetben egy tőzsdén szereplő tranzakció számára megnehezítjük a feltételeket. Én ezt kérem az összes többi es etében is. Itt nem az aranyrészvényről van szó, hanem a magyar stratégiai ágazatokról van szó. Ahogy Ausztriából, Dániából mondtam példát, ott a termőföld kivásárlásánál okoznak nehézséget törvényileg, nemzeti törvényalkotás keretén belül, ami nem sérti az uniós törvényeket, de mégis más számára megnehezíti a hozzájutás lehetőségét, úgy Magyarországnak is igenis önös érdeke, nemzeti érdeke, hogy megkeresve ezeket a lehetőségeket, törvényekbe építse úgy, hogy valóban a nemzetstratégiai kérdésekben nehézségi fokokat tudjunk támasztani máshonnan jövők vagy pénzzel rendelkezők számára. Én erre próbáltam rátérni. Azt hiszem, ebben nincs különbség közöttünk, képviselőtársam. Ezt ön is érzi meg én is érzem. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : M egadom a szót Szanyi Tibor képviselőnek, MSZP, tízperces időkeretben. DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt az előbbi fölszólalások során hallottunk néhány olyan hivatkozást, hogy ki mit mondott 1993ban, '95ben va gy a múlt héten. Szeretnék becsatlakozni, de nem visszamenőleg, hanem előrefele. 2007. szeptember 18án én szóltam: ebből nagy baj lesz. Itt persze rengeteg hivatkozás van. Én attól tartok, hogy az öt parlamenti párt nemzeti hevületében, parlament fedőnéve n, konkrétan ágyékon szúrja a magyar gazdaságot. Ez nem jó. Az, hogy mi most hipphopp hozunk egy törvényt arról - a jószerencse megmentett minket attól, hogy mindennemű tárgyalás nélkül ezt múlt hétfőn, még az akkori formájában elfogadjuk , szóval hipph opp hozunk egy törvényt arról, hogy itt aztán hipphopp nem lehet csak úgy vállalatokat fölvásárolgatni - nem tudom, hogy okos dologe ez. Mármint főleg a kapkodás meg a gyorsaság. Annál is inkább, mert én úgy látom, hogy az EUhivatkozások mindig olyan el kenős dolgok. Jelen pillanatban ez a törvény Magyarországon egy magyar törvényben próbálja azt rendezgetni, hogy adott esetben más országokban különböző igazgatótársaságok mit csináljanak. Én nem gondolom, hogy ez olyan egyszerű dolog, de ez legyen egy vit a. Nyilvánvalóan majd az Európai Unió illetékesei ez ügyben ki fogják fejteni a véleményüket. Én csak annyit mondok, hogy nekem ez egy kicsit így nem kerek. Szóval félek attól, hogy csapdába navigáljuk magunkat, mert ugyan nézünk magunk előtt egy célt, azt hisszük, hogy a mostani eszközrendszer azt a célt eléri, csak éppen az eszközrendszer bevetésével úgy egyébként az összes többi vállalatnak a sorsát megkeserítjük. Mondhatjuk azt persze, hogy igen, ne lehessen gyorsan tulajdonosokat váltogatni különböző v állalatokban. Hát én nem tudom, hogy az összes többi vállalat ehhez mit fog szólni, mindenesetre láttunk már arra példát, konkrétan a magyar repülőtér esetét, ahol fél év alatt olyan gyorsan változott a tulajdonos - kétszer vagy háromszor talán , hogy ali g bírtuk követni. Ott az miért nem baj? Itt miért baj? Miért diszkriminálunk jövőbeni tulajdonosokat a mostani tulajdonosokkal szemben? Miért gondoljuk azt, hogy a mostani tulajdonos jó tulajdonos, de az esetleges jövőbeli tulajdonos nem jó
