Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
415 Itt a parlamentben kérdeztem a miniszter urat, odafigyele egyáltalán valaki a tőzsdei mozgásokra. Ez az idei év első negyedévében volt, hisz kaptunk és vannak olyan információk, hogy a nyugateurópai országok kezében hihetetlen sok kel eteurópai részvény van. Tudjuk nagyon jól, Kína is egyfajta gazdasági növekedése folytán hatalmas pénzekkel rendelkezik, ugyanez van Oroszország esetében is. Na most, teljesen logikus, hogy a nyugateurópai országok egy védelmi reakciót fognak kialakítani , hisz az ő szolgáltatásaikban nem kívánják azt, hogy adott esetben általunk meg nem nevezett országok nagyobb súllyal tudjanak a gazdasági vérkeringésbe bekapcsolódni, ezért adott esetben lehet, hogy a saját keleteurópai részvényeiket értékesítik, és azt mondják, hogy idáig, és ne tovább. Ezt a kérdést ugyanúgy feltettem miniszter úrnak, ezzel kapcsolatban is nagyon semmitmondó válasz érkezett tulajdonképpen. Tehát ma ott tartunk tényleg, hogy Magyarország minden stratégiai ágazatát minden további nélkül feladja, külföldiek kezébe kerül, és onnantól kezdve a teljes kiszolgáltatottságban lesz része a magyar társadalomnak és a magyar nemzetnek. Én szeretném kérni, és Fónagy Jánossal nyújtunk be közösen egy módosító indítványt, amely - hasonlóképpen meg szere tném erősíteni, ahogy ő is elmondta - ne csak az energiaszektorra vonatkozzon, hanem minden olyan gazdasági társaságra, amelyet adott esetben a magyar parlament vagy a későbbi kormányok stratégiai ágazatként kívánnak meghatározni. És ezt nagyon komolyan ke llene vennie a magyar parlamentnek, a magyar kormánynak, hogy mit kívánunk hosszú távon egyáltalán stratégiaiként nevesíteni, és azok köré valóban olyan nemzeti, egyedi, speciális törvényeket alkotni, amellyel megnehezítjük mások számára a hozzájutás lehet őségét. De ugyanez a MÁV Cargo esete is, a szállítmányozás, a tömegközlekedés kérdése. Nagyon jól tudjuk, és most folyik az európai ügyek bizottságában az üzleti körök, tehát az európai üzleti köröknek a közös bizottsági ülése, és ott is megfogalmazták, és erre megint nem figyel oda senki, pedig nemzetbiztonsági szempontból hihetetlen fontos lenne a telekommunikáció, informatika kérdése. Hisz maga a törvény is foglalkozik a titoktartás kérdésével, az információs rendszerek esetleges szigorításával. Tehát eb ben a kérdéskörben igenis a magyar parlamentnek, a kormánynak, mégpedig a kormánynak, úgy érzem, jelen pillanatban oly mértékű mulasztása van, hogy ha erre nem figyelünk kellőképpen oda, akkor a magyar stratégiai ágazatokat el lehet felejteni, és valóban k iszolgáltatottá válik a magyar társadalom. Én szeretném kihangsúlyozni, számomra döbbenet volt, amikor a MÁV Cargo értékesítésével kapcsolatosan két jelentkező volt. Ezt múltkoriban is elmondtam itt a parlamentben, egyrészt a német állami vasúttársaság, má srészt a román állami vasúttársaság. Na most, tegye fel magában mindenki a kérdést, amikor ez a tevékenység majdhogynem nyereségesen tud működni, akkor egy ilyen ágat megkísérelünk piacra dobni és értékesíteni. Tehát át kellene gondolni, képviselőtársaim. Én szeretném kérni majd elnök úrtól azt, ahogy az előző napirendi pontnál is, a bányavagyontörvénnyel kapcsolatosan is, hogy legyen lehetőség arra, hogy adott esetben öt párt üljön le közösen, gondoljuk át, hogy egyáltalán mi az a stratégiai szegmens, gazd asági társaság vagy állami vagyon, amely még menthető bizonyos törvények megalkotásával, és próbáljunk meg új módosító indítványokat benyújtani, és erre lehetőséget adni, adott esetben, ahogy a bányászati törvénynél is, hogy adott esetben egy ötpárti egyez tetéssel próbáljunk túllépni azon, hogy csak energiaszektorról beszélünk, hanem valóban stratégiailag fontos, magyar gazdasági ágazatokat kellene tulajdonképpen nevesíteni, és úgy megalkotni egy törvényt, hogy minden egyes szegmense törvényileg is lefedett legyen, és lehetőleg ne lehessen oly könnyen kivásárolni vagy prédára dobni, és adott esetben azokat a vádakat később meghallani, hogy hány milliárdos veszteséggel sikerült egyegy tranzakciót a magyar kormánynak végrehajtania. Én úgy érzem, hogy a 8000 m illiárd könyvi érték vagy a föld esetében a 100 ezer milliárd nagyságrendű termőföldterület kérdése sokkal mélyebb és sokkal hatékonyabb átgondolásra kell hogy késztesse a magyar parlamenti képviselőket és magát a kormányt is. És még egyszer kihangsúlyozom , örülök annak, hogy ma a kormány részéről végre egyszer, ugyan a MOL bajba
