Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 10 (118. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
4051 közösség képviselői mondanak, nevezetesen, hogy a magyar kisebbségek tegyenek eleget a behívónak, és Magyarországon, azt gondolom, nem kell pánikot kelteni e tekintetben. A legjobb, hogyha ebben a kérdésben, ennek a kérdésnek a rendezésében követjük a helyi közösségek vezetőit és szószólóit, és természetesen - egyetértve a képviselő úrral - minden fórumon hangoztatjuk azt, hogy modern európaiság nincsen a kiseb bségi jogok garantálása nélkül. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra következik Kóka János frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “Nyitott szemmel” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége elindított egy kampányt, a kampánynak a címe: “ Nyitott szemmel”. A vizitdíjról, a kórházi napidíjról, a tandíjról mondjuk el, hogy mit gondolunk. Ez önmagában nem tartozna talán a parlamentre így napirend előtt, de az már igen, hogy azt gondoljuk, van esély arra, hogy ezzel egy új reformdiskurzust indí tsunk el. A célunk az, hogy erősítsük a reformok iránti közbizalmat, hogy elmondjuk, hogy a reformok beindításának ideje nagyrészt letelt, most az a feladatunk, hogy ezek a reformok működjenek. És van még egy nagyon fontos feladatunk: hogy ezeket a reformo kat ne állíthassa le senki. Beindultak a reformok tehát az egészségügyben, beindult a közteherviselésben, beindult a közlekedésben, még hogyha csikorogva is, még hogyha néhány területen a kelleténél lassabban is, de legalább beindult nagyon sok olyan terül eten, amelyet az egymást követő kormányok az elmúlt 17 évben nem voltak hajlandóak érinteni. Most arra van szükség, hogy ezeknek a reformoknak a lényegét fogalmazzuk meg, hogy elmondjuk, hogy csukott szemmel erről az országról mindenki azt gondol, amit aka r, hogy az egészségügyről csukott szemmel megint csak gondolhatjuk azt, hogy ingyenes, azt is, hogy jó minőségű szolgáltatást nyújt. A magyar oktatási rendszerről gondolhatjuk azt, hogy versenyképes diplomát kínál, és gondolhatjuk az egészségügyről, a nyug díjrendszerről, a szociális rendszerről azt, hogy fenntartható. Ha viszont kinyitjuk a szemünket, akkor észre kell vennünk, hogy az egészségügy korántsem ingyenes, hogy Magyarországon a kórházak rossz minőségű szolgáltatásokat nyújtanak, és azt is, hogy Ma gyarországon 6 évvel kevesebbet élünk, mint európai uniós társaink, és átlagosan 10 évvel kevesebbet töltünk egészségben. Azt is észre kell vennünk nyitott szemmel, hogy a magyar egyetemek közül egyetlen sincs a világ 300 legjobb egyeteme között. Furcsa mi ndazonáltal a helyzetünk nekünk, szabad demokratáknak, hiszen nem egyszerűen kormánypártként beszélünk ezekről az ügyekről, hanem bizonyos értelemben az ellenzék szerepét is nekünk kell játszanunk. Többnyire ugyanis az ellenzéki pártok szoktak beszélni a v áltozás igényéről, ők szokták mondani, hogy eljött a változás ideje. (Zaj. - Az elnök csenget.) Az ellenzék szokott bátran, fortissimóban játszani, és ők teszik asztalra általában a politika nagy kérdéseit, a változás igényét. (13.50) De nálunk valahogy mi ntha másképpen lenne. Nem az ellenzék sürget változást, hanem az SZDSZ. Nem a Fidesz beszél a régi rendszer meghaladásáról, a Kádárrendszer lerombolásáról, hanem az SZDSZ. Nem a Fidesz sürgeti a reformokat, hanem az SZDSZ. Az SZDSZ mondja, hogy ébresztő, nincs mire várni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Az SZDSZ mondja azt is, hogy folytatni kell a reformokat, különösen az egészségügy területén. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Az elnök csenget.) Az SZDSZ látja, hogy valamilyen formában m indenütt napirenden vannak ezek a reformok. Azt is látjuk, hogy a magyar ellenzéki pártok ezt nem látják. Pedig Szlovákiában azt kérdezik, hogy szükség vane a privatizációra, Angliában azt, hogy jól működike az állami egészségügy,
