Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 10 (118. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter:
4041 Gondolunk a zokra, akiknek még nem adatott meg a szabadság, az igazság és a béke, s persze számot vetünk azzal, melyek a dokumentum azon célkitűzései, amelyek megvalósulásáért naponta küzdenünk kell. Mert igaz, hogy az európai népek nagy családjában biztonságban és sz abadságban élünk, és a jog biztosítja, hogy senkit sem lehet rabszolgaságban, szolgaságban tartani, kínvallatásnak, embertelen büntetésnek alávetni, alkotmányunk és törvények biztosítják az alapvető jogokat, de csak mi magunk vagyunk a garancia arra, hogy ez visszafordíthatatlan legyen. Mert hány évtized kellett ahhoz, hogy hazánkban is kimondassék: az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot, és minden mást megelőző legnagyobb érték? Mennyi küzdelem vár még ránk, hogy elmondhassuk , amit a 2. cikk tartalmaz, amely szerint: mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül gyakorolhatja a jogait? Mit kell tennünk, hogy oktatási rendszerünk alkalmassá váljék az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, hogy elősegítse a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoport közötti megértést, türelmet és barátságot? Ha egy 2006os európai uniós felmérés során a megkérdezett magyar válaszadók véleményét nézzük, miszerint hátrány cigánynak születni, fogyatékkal élőnek lenni, milyen eséllyel lehet idősebb korban munkát találni, nőként elhelyezkedni, vezető vé válni és a férfiakkal azonos bérezésben részesülni, nos, akkor sem büszkék, sem elégedettek nem lehetünk. Hazánkban az alkotmányban és a törvényekben rögzített garanciák érvényesítésére, az emberi jogok védelmére szerteágazó intézményhálózat jött létre. Beleértem természetesen azokat a társadalmi és civil szervezeteket is, amelyek meghatározott csoportok érdekében lépnek fel, s amelyek együttműködése nélkül nem születhetett volna meg a “Roma évtized” program, az új fogyatékosügyi program , a foglalkoztatási rehabilitáció új rendszere, amelyek mind az esélyek kiegyenlítését szolgálják. Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban a 2005 óta működő Egyenlő Bánásmód Hatóság mára a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem fontos intézményévé vált. Eljárásai alátámasztják, hogy sem a cigány kisebbséghez tartozók, sem a fogyatékossággal élők, sem a nők egyenlő méltóságú személyként kezelése nem valósult még meg, különösen a foglalkoztatás és a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés ter én. Számos törvényt alkottunk és intézkedést tettünk, hogy a jogérvényesítés lehetőségei kiszélesedjenek, az ezekkel való élni tudás képessége azonban még gyenge. Az emberi jogok kérdése azonban nem egyszerűen jogi kérdés, mivel e jogok érvényesülése a leg közvetlenebbül összefügg az emberi méltóság tiszteletben tartásával vagy éppen annak semmibevételével vagy sérelmével. A jogi eszközökön túl a társadalmi hátrányok kiegyenlítését célzó intézkedések szükségesek, a tudatformálástól az előnyben részesítésig e gyaránt. A 2007. évet az Európai Parlament az “Egyenlő esélyek mindenki számára” európai évvé nyilvánította, amelynek középpontjában hazánkban is a jogok megismertetése és a társadalmi előítéletek csökkentése áll. A társadalmi megújulás operatív program ke retében számos lehetőség adódik majd a hátrányos helyzetű csoportok, települések helyzetének széles összefogáson alapuló javítására. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség biztosítása ugyanakkor nem csak emberi jogi kérdés, versenyképességi feltétel is. Csak a jogaikat ismerő, öntudatos polgárok közössége képes felismerni a változások szükségességét és előnyeit, csak így képesek élni a lehetőségekkel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát .) , és elérni, hogy e változások sohase járjanak az emberi méltóság sérelmével, hogy ne engedjenek teret a hatalmaskodásnak, sőt... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Miniszter asszony! DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter :
