Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KATONA KÁLMÁN (MDF):
399 egy emailben korrigálta a válaszait, és küldött egy rendes anyagot, amit szerintem minden képviselőnek meg kellett volna kapnia, ami a bányajára dékról szóló beszámoló, abban mennyi volt a bevétel, és azt ki kellett volna egészíteni azzal, hogy most, ezzel a törvénnyel azt fogjuk elérni, hogy 180 milliárd helyett vagy 280 helyett 300 lett. Ez, azt gondolom, minimálisan elvárható lett volna. A 30 sz ázalék, 12 százalék, 2 százalék kérdésére azért nem térek ki, mert egyetértek az előttem szólókkal. Ezt át kéne gondolnunk, és meg kéne vizsgálni azt, hogy helyese. Itt pillanatnyilag azt tesszük, hogy feltételezünk valamit, például itt van a makói árok k érdése, kedvezni szeretnénk a befektetőnek, miközben, amikor a koncesszióba adásról döntöttünk, egyetlenegy érv volt, hogy ebből nekünk nagyon jelentős bányajáradékbevételünk lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a 12 kevés, azt akarom mondani, hogy a 30 sok. Tehát ez is mutatja azt egyébként, hogy érezzük, hiszen nem tudjuk, hogy mennyiért fogja kitermelni. Feltételezünk egy technológiát, nagyon gyorsan halad a világ a technológiák dolgában, az is előfordulhat, hogy több mély kitermelésű, nem konvencio nális beruházás indul el egyszerre a világban, és az eszközök olcsóbbá válnak az egyébként feltételezett drága kitermelés kapcsán, akkor kéne eldöntenünk, amikor látjuk a tényleges számokat, hogy most akkor hogy kedvezünk a befektetőknek. A fórum szakértői szerint nem kérdés, hogy beépítik az árba. Az, hogy előbb vagy utóbb, nem tudom, miért mondják a képviselőtársaim, hogy előbb vagy utóbb, amint tehetik, beépítik az árba, hiszen ez a gazdasági élet természete, hogy amikor kap egy pluszterhet, akkor azt me gpróbálja a lehető leggyorsabban beépíteni. És miután piaci árak vannak, ezt meg is fogja tenni - miért ne tenné be? Egy speciális elemre szeretném felhívni a figyelmet, nem vagyok benne biztos, hogy jól értem. A geotermikus energia járuléka a jelenlegi, é rvényben lévő törvény szerint bányajáradékra 2 százalék, ugyanakkor, mivel vízhasználati járulékköteles abban az esetben, amikor vízhasználattal együtt történik, 56szoros vízhasználati járulékot kell fizetni a termelőnek, ez kétszeres adóztatása ugyanann ak az energiához jutásnak. Nem látom, hogy megoldotta volna, egyik helyen víznek nevezi, de a régi törvényben, a most érvényben lévőben ez a 2 százalékos járulék benne van, és a módosítás ezt nem veszi ki. A védőidom kijelölésénél, ez nem az én gondolatom, de a bizottsági tárgyalásnál merült fel, hogy a hőszivattyúk esetében lesz egy ilyen foglalósdi, tehát ezt majd azért jogilag át kell gondolni, hogy gyorsan csinálok egy hőszivattyút, és a szomszéd telkének a hője is az enyém. Mert ugye, a védőidomot ki f ogja jelölni, tehát ezt nem tudom, hogy ezt hogy fogjuk jogilag rendezni, hogy mekkora az a kör, ki mekkorát csinálhat. Tehát azt gondolom, hogy ennek a pontos kimunkálása minimálisan egy kormányrendelet szintjén meg kell történjen, mert maga az idomkijelö lés is egy kérdés, de ezen belül ilyen - úgy mondjam - ingatlanhasználati ügyek is fel fognak merülni. (10.50) Amit kifogásolnék, és talán még nem késő, az az - államtitkár úrnak mondanám , hogy a jogalkotásnak, jogszabályalkotásnak régen, aztán volt egy kis szünet, az volt a rendje, hogy elöl van a fogalommeghatározás, itt meg hátul. Nem hiszem, hogy egy ilyen munkánál nagy probléma lenne ezt a helyére rakni, magyarul: előre venni a fogalommeghatározást, nagyon megkönnyítené a törvény használatát. Nem tud om, mi oka volt, hogy ez hátra került, de az előző törvénynél, a '93asnál még elöl volt, és én úgy tanultam, hogy ezt így kell tenni, tehát javasolnám, hogy ezt a hibát oldjuk meg. Még egy fontos terület van, a tájrendezési feladatok. Foglalkozik több ter ületen a törvény ezzel. Ugyanakkor - megnéztem, még akkor abban nagyon aktív voltam - a '93as XLVIII. bányatörvényben egy alapot képeztünk 20 százalékkal azokra a feladatokra, amelyek úgy szólnak, hogy másra át nem hárítható elmaradt tájrendezési feladato k finanszírozása. Ez szépen haladt is '98ig, '98ban 872 millió forint volt az alapban, és ebből bizonyos, más által el nem végzett feladatokkal, elsősorban a régi bányák sorsának a rendezésével foglalkoztunk. Most például betettük még ide a régi MOLkuta k dolgát is; a törvény gyakorlatilag azt mondja ki, hogy az állam átveszi ezeknek a többségét, hiszen azt mondja, hogy a 2004. december 31i állapot szerint. Úgy tudom,
