Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 3 (116. szám) - Soltész Miklós (KDNP) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - “Támogatásért vagy megalázásért jöttek?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3821 Soltész Miklós (KDNP) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - “Támogatásért vagy megalázásért jöttek?” címmel ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyű lés! Soltész Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, kérdést kíván feltenni a szociális és munkaügyi miniszternek: “Támogatásért vagy megalázásért jöttek?” címmel. Kérdezem a képviselő urat, elfogadjae a válaszadó személyét. (Soltész Miklós: A személyét elfogadom, igen.) Elfogadja. Öné a szó, képviselő úr. SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az elmúlt héten a fogyatékkal élők parlamenti napja volt itt, a Parlamentben, és azt kell mondanom, a kezdemény ezés nagyszerű volt, megismétlendő, folytatandó. Azt is el kell mondanom erről a kezdeményezésről, hogy a civil szervezetek nagy várakozással készültek erre a napra. A nagy ernyőszervezetek, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a vakok és gyengénlátók képviselői, a siketek és nagyothallók képviselői, az értelmi fogyatékosok képviselői, illetve az autisták és autisztikus betegek képviselői mind itt voltak. Ezek a szervezetek komolyan készültek erre a parlamenti napra. Azt gondolták, hogy a hely szelleme, illetve a téma komolyságot kíván meg tőlük is, és komolyságot kíván meg a parlamenti képviselőktől, illetve a kormány részéről is. Éppen ezért előre megküldték a kérdéseiket, pont azért, hogy fel tudjanak készülni a parlamenti képviselők is, a parlamenti pártok is, és fel tudjon készülni a kormány is erre a parlamenti napra. De mi történt valójában? Először is az a szomorú eset, hogy ha Hirt Ferenc képviselőtársunk nem jelzi, miszerint ha sem a tárca vezetője, Lamperth Mónika, sem az állam titkár nincs jelen, akkor hogyan lehet komolyan venni a kormány részéről ezt a napot, akkor ön, államtitkár úr, még egy óra késéssel sem jelenik meg ezen az igenis komoly együttléten. De ami ennél még szomorúbb, az az, hogy milyen válaszokat kaptak ezek az emberek: vagy semmitmondó volt a válasz, vagy nagy általánosságban válaszoltak önök. Nem kaptak választ arra a fogyatékos emberek, hogy mi lesz a foglalkoztatásukkal, mit tesznek az iskolai hátrányok megszüntetése érdekében, a hallókészülékeket miért kell más áron és jóval drágábban beszerezniük. Önök nem válaszolták meg ezeket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ma válaszoltak erre. Ma az ön miniszter asszonya (Az elnök újból csenget.) azt mondta: számíthatnak a kormányra és a szocialistákra a fogyatékos emberek, a fogyatékkal élők. Önök így gondolják a támogatást? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak. CSIZMÁR GÁBOR szociális é s munkaügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Visszautasítom azt a gyanúsítgatást, hogy a kormánynak valamifajta rosszhiszemű hozzáállása lenne a fogyatékkal élők civil szervezeteivel kapcso latosan. Először is, törvényben 1998 óta létezik az Országos Fogyatékosügyi Tanács, mivel ezek a civil szervezetek állandó partnerei a kormánynak. Azt a törvényt nem önök alkották, amikor volt rá lehetőségük, hanem ’98ban a szocialistaliberális kormány h ozta a parlament elé. A parlamenti nap, amiről ön említést tett, egy parlamenti bizottság egy rendezvénye volt, ahova ugyan meghívták a kormány képviselőjét, de nem a parlamenti bizottság hívta meg, hanem egy alapítvány, amelyik szervezte a rendezvényt. Am ikor a parlamenti bizottság meghívja a kormányt,
