Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 3 (116. szám) - Bejelentés frakcióvezetői és frakcióvezető-helyettesi tisztségről történő lemondásról és megválasztásról - Napirenden kívüli felszólalók: - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
3785 Köszönöm szépen, államtitkár asszony, a válaszát. Tisztelt Képviselőtársaim! Varga Mihály frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, ugyancsak napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget. Felszólalásának címe: “Kormányzati teendőkről”. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan kezdjük megszokni, hogy a Gyurcsánykormány esetében semmi sem az , aminek látszik, semmi sem az, aminek mondják. Most nem a balatonőszödi eseményekig kívánok visszamenni, hiszen ezzel a parlament számtalan alkalommal foglalkozott, de elég csak visszamenni az egy héttel ezelőtti eseményekre, hogy ennek a mondatnak az iga zságtartalmáról meggyőződjünk. Egy héttel ezelőtt a pénzügyminiszter úr éppen itt a Ház keretein belül, itt a parlamentben arról beszélt nekünk hétfőn napirend előtti hozzászólásában, hogy gazdaságunk a lehető legjobb pályán van, jövünk ki az alagútból, vé ge a megszorításoknak. Kedden már ennek jegyében fogadjuk el a következő évi költségvetés legfontosabb számait, ami némiképp ellentmond ennek a hétfői bejelentésnek, hiszen tudjuk jól, hogy például - csak egyet emeljek ki - az Országos Mentőszolgálat támog atása jövőre kevesebb lesz, mint az idén, várhatóan ezt elbocsátások, a szolgáltatás leépítése követi, vagy éppen kedden döntött a parlament arról is, hogy az áfabevételeket tovább emeli, előrevetítve ezzel egy jövő évi lehetséges adóemelésnek az árnyékát, de mindez még semmi. Szerdán jön az újabb döntés: a kormány tárgyal a konvergenciaprogramról, és elfogadja a konvergenciaprogram új számait, amelyekben az szerepel, hogy kisebb a növekedés a korábban jelzettnél már 2007ben, az infláció mértéke nagyobb 20 07ben és 2008ban, nagyobb a pénzromlás, az adóterhelés pedig szintén nagyobb nemcsak jövőre, hanem 2006 és 2011 között egészében. Ezekből az új számokból az derül ki, hogy 2010ben és 2011ben még mindig magasabb lesz az adóterhelés, mint 2006ban. A leg újabb konvergenciaprogram szerint 2006ban az adó- és járulékcentralizáció 37 százalék volt. Ez 2011ben is 37,2 százalék lesz, és közben lesz persze olyan időszak, amikor 39 százalék fölött lesz. Mit is jelent, tisztelt Ház, mindez az elfogadott új konver genciaprogram? Azt jelenti, hogy a hitelesség hajója újabb léket kapott, megint kozmetikáznak, megint olyan számokat ismertünk meg korábban a 2006os konvergenciaprogramból, amelyekről kiderült, hogy nem volt igaz. Kiderült az is, hogy rosszabb a helyzet, mint ahogy a pénzügyminiszter úr vagy a kormány más tagja a parlamentnek is és a nyilvánosságnak jelezte, hiszen 1 százalékos növekedésen vagyunk, ami azt jelenti, hogy huszonhét országból a huszonhetedik Magyarország ma az Európai Unió tagállamai között. 6 százalékos reálbércsökkenést élnek meg az emberek az idei esztendőben, az áremelkedés pedig sokkal nagyobb annál, mint amit önök korábban, 2006ban, de akár még 2007 elején is ígértek az ország lakóinak. A harmadik tanulság pedig az, hogy mit éreznek min debből az emberek, mi az, ami lecsapódik. Erről már itt volt szó részben, a gázáremelésről. Szombaton az éppen távozó gazdasági miniszter bejelentette a nyilvánosságnak, hogy olyan lakossági gázáremelés készül, ami még nem tükrözi a világpiaci árakat. Mit is jelent ez? Fordítsuk le az embereknek: most januárban 5 százalékos gázáremelés történik, hogy aztán majd áprilisban ezt kövesse egy újabb gázáremelés, amiről persze az éppen távol lévő gazdasági államtitkár vagy miniszter keveset beszél. Mindez azt jele nti, hogy ha megnézzük, hogy az elfogadott következő évi költségvetésben a gázárkompenzációra mennyit kívánnak szánni, akkor az azt jelenti - 112 milliárd helyett 80 milliárd forintot , hogy a növekvő gázárakat éppen azok fogják a legjobban megszenvedni, akik a legalacsonyabb rétegek közé tartoznak, a legkevesebbet keresik, és a legnagyobb terhet jelenti számukra a közműdíjak, a gázár, az energiaárak kifizetése. Ez bizony azt jelenti, hogy a kompenzáció csökkentése mellett a növekvő árakat valamennyi csal ád megérzi, de leginkább azok a legszegényebbek, akik erre a kompenzációra és támogatásra a leginkább rászorulnának.
