Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 3 (116. szám) - Bejelentés frakcióvezetői és frakcióvezető-helyettesi tisztségről történő lemondásról és megválasztásról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3779 Képviselő úr beszélt a pályázati rendszerről és a pályázati összegekről is, mégis egy konkrét dologra szeretném külön is felhívni a figyelmet, amit képviselő úr ugyan érintett, de beszéde végén csak néhány összefoglaló mondattal, nyilván 5 percbe nem fér minden bele, ez a rehabilitációs rendszer átalakítása. Ez azért is nagyon fontos, mert tartalmában is jelzi a kormány szándékát, hogy a jövő évtől, 2008. január 1jétől a rehabilitáció rendszerét úgy akarjuk átalakítani, hogy a szakemberek, az orvosok nem azt mérik, am it ma, hogy milyen fogyatékossága van, milyen arányban rokkant meg valaki, hanem fordítva. Azt nézik, azt mérik, hogy milyen arányban maradt meg a képessége valakinek, az a képesség, ami rehabilitálható, ami fejleszthető. Ez is jelzi a kormánynak azt a szá ndékát, hogy a fogyatékkal élő emberek meglévő képességeire számít, és azzal a képességgel, készséggel, ami nekik van, ami nem teljesen olyan, mint az egészséges vagy minden képességgel rendelkező embernek, de mégis erre alapozva lehet tanulni, lehet dolgo zni, lehet értéket teremteni, mert ugyanolyan értékű emberei ennek a társadalomnak, mint bárki más. Ezért is van kiemelkedő jelentőségük azoknak a munkahelyeknek, ahol megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak, erről is beszélt képviselő úr, és kieme lkedő jelentősége van a képzésnek. Ezért ezen a napon csak megerősíteni tudom, hogy a kormány a pályázati rendszerrel, a támogatási rendszerrel segíteni, támogatni kívánja a fogyatékossággal élő embereket. Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A legjobb program is csak akkor lesz eredményes és sikeres, ha a társadalomtól kap ehhez támogatást. Ha például a munkaadók megnézik azt, ha egy fogyatékossággal élő ember egy megváltozott képességűeket foglalkoztató munkahelyen eredményesen és jól tud dolgo zni, és adott szakmában száz százalékot teljesít, akkor segítsék őt be a nyílt munkaerőpiacra, ami egy nehéz folyamat, és nagyon komoly társadalmi elhatározottságot és támogatást igényel. Egy példával hadd zárjam napirend előtti hozzászólásomat: délelőtt e gy olyan rendezvényről jöttem, ahol egy nagy bevásárlócég a parkolóját rendelkezésre bocsátotta, és felszerelte kis faházakkal, és ezekben a házakban, a minisztériumunkkal való együttműködésben csak és kizárólag fogyatékossággal élő emberek által készített karácsonyi ajándéktárgyak kaphatóak. Itt mindenki saját szemével láthatja, megtapasztalhatja, hogy teljes értékű áruval és produkcióval jelentek meg ezek az emberek. Szerintem szimbolikusan is nagyon fontos, hogy ilyen módon mindenki, aki teheti, gazdaság i szervezetek, civil szervezetek és mindenki, akinek erre van lehetősége, adjon ilyenfajta lehetőséget és támaszt ezeknek az embereknek, mert ez mindennél jobban adja annak bizonyítékát, hogy ugyanolyan értékű, hasznos tagjai ennek a társadalomnak, mint bá rmelyikünk. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, a Ma gyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából: “A nemzet szárnyai” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Jó néhány hónappal ezelőtt egy hír já rta be a nemzetközi sajtót, a nemzetközi közvéleményt, aminek lényege az volt, hogy Magyarország korrupt ország, hogy a Gripenek vásárlása ügyén olyan vesztegetési vagy kenőpénzek jutottak illetéktelen zsebekbe, ami az egész országra, az egész nemzetre ros sz fényt vet. A világ számos országában nyilván előfordulnak hasonló, kisebb vagy nagyobb súlyú jelenségek, és egy ország megítélését nagyjából az befolyásolja, hogy vajon erre hogyan reagál, lépe valamit, tesze valamit. No, nálunk az történt, hogy az el ső hírek hallatán nekibuzdultunk, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottságot állítunk fel, ez a parlamenti vizsgálóbizottság azóta sem állt fel. Állítólag nem tudnak megegyezni a tisztségviselők személyében, ami az ügy fontosságához képest meglehetősen elenyé sző szempont, de mégis itt tartunk.
