Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 28 (115. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
3763 ezt hallom, hogy öt év múlva lép hatályba, és egyébként pedig mindig azt hallom, hogy majd beszéljünk akkor erről a problémáról, és egy kicsit olyan érzésem van, mintha (Az elnö k a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezt a melegegyenjogúságot mindenki csak a jövőben szeretné majd támogatni, most pedig beszélni sem akar róla. Köszönöm. (Ékes József: Miért mondják öt éve?) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A vitát kétp erces hozzászólással folytatjuk. Megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, KDNP. DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy két dologban máris egyetértünk, hogy a közjó megfogalmazásában, ebben a kérdésben ön fogalmazta meg - próbálom pontosan idézni , hogy az lenne a helyes, és az lenne a jó, ha kiegyensúlyozott, tartós és boldog családi kapcsolatokban élhetnének az emberek. A másik, amiben egyetértünk, hogy minden embert az emberi méltósága megilleti abban a körben, tehát én is azt mondom, hogy ezeket a kérdéseket, mint ahogy az Alkotmánybíróság is utal rá, oly módon kell rendezni, hogy amit nem a természet vesz el tőle, és az emberi méltóságból következik, azokat a jogi kérdéseket rendezni kell. Na, ennek nem tesz eleget ez a törvény, de azt hiszem, hogy van egy közös pont; hogy a társadalmi közjót úgy lehet megfogalmazni, aztán egy külön kérdés az, hogy lehete jobbá tenni az embereket, mert az emberi szabadság, Isten szabadnak teremtette az embereket, az alapvető dolog, mi az, ameddig a jog hat, és hol kezdődik az, amikor nem megkerülhető erkölcsi kérdésként meg kell fogalmaznom, hogy mindenkinek szabad választása van, még a rossz választásában is szabad lesz. Azzal viszont, hogy a közjót hogyan fogalmazzuk meg, mit tartunk értékrendnek, vagy mit tudunk közös értékrendként elfogadni, az minimális közös erkölcsi alapot feltételez, hogy ilyen kérdéseket rendezni tudjunk, erre akartam a felszólalásomban utalni. De a közös gondolkodásnak mindig kellenek hogy legyenek közös pontja i, tehát a közjót valahogy mégiscsak meg kellene fogalmaznunk. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak, SZDSZ. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A társadalmi konszenzusról ígé rtem, hogy egy külön felszólalásban szeretnék szólni, és egy példát idéznék ide. 52 évvel ezelőtt - legyen ez egy történelmi , ha tetszik - parabola ehhez a mai vitához , 195556ban egy Rosa Parks nevű varrónő nem adta át a helyét egy fehér férfinak Mon tgomeryben, Alabamában egy buszon. Ezzel széles körű tiltakozást indított el, végül az illetékes bíróság alkotmányellenesnek mondta ki a buszokra helyi szintű szabályozásban bevezetett érvényes faji elkülönítést. 50 évvel ezelőtt, 1957ben egy arkansasi kö zépiskolában a deszegregációs kényszer miatt felvettek ugyan kilenc fekete diákot, de a többiek megakadályozták, hogy azok bemenjenek az iskolába, a 101. számú légideszant hadosztálynak kellett bevinnie az iskolába a diákokat. A kilenc diák közül egy végez te el az iskolát, a többi feladta az állandó gyalázkodás és ellenségesség miatt. 47 évvel ezelőtt, 1960 körül kezdték el az északamerikai, az Amerikai Egyesült Államok feketéi a déli államokban az úgynevezett “sitin”eket, beüléseket, a déli államokban, ahol a helyi törvény már előírta ugyan a deszegregációt, de ezt a helyi jogalkalmazás nem követte. A feketék különböző menzákra, étkezőkbe, könyvtárakba ültek be, üres helyeket hagyva maguk mellett, hogy a fehér szimpatizánsok odaülhessenek. A helyi hatósá gok gyakran brutális jelenetek közepette vezették ki őket ezekből a termekből. Hasonlóak voltak az úgynevezett “freedom ride” akciók, ahol az elvileg
