Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 28 (115. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP):
3746 kapcsolatosan, hogy az a legnagyobb problémája az országnak, hogy nincs pénz, nincsen befizetés. Tessék munkahelyeket teremteni, és akkor lesz! Ma a legnagyobb pr obléma az, hogy nem születik gyermek. Felteszem a kérdést tehát, hogy az együttélési kapcsolatokból mennyi gyerek születik. Olyan sok születik? Ez nagyon lényeges, rengeteg születik - mert akkor nincsen probléma, ugye? Arról nem is beszélve, hogy az egynem űek házasságáról meg csak annyit, hogy ha Magyarországon vagy Európában ilyen alapon szaporodna a világ, akkor már régen kihalt volna Európa is és Magyarország lakossága is. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Szabóné Müller Timea képviselő asszonynak, MSZP. DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló T/4411es törvényjavaslat új, modern válaszokat kínál olyan problém ákra, amelyek kezelése egyre sürgetőbbé vált. Egyszerűen fogalmazva, az előttünk fekvő törvényjavaslat azt teszi lehetővé, hogy minden nagykorú személy, aki erre irányuló szándékát az anyakönyvvezető előtt kijelenti, bejegyzett élettársi kapcsolatban élhes sen, élvezhesse az ehhez kapcsolódó jogokat, és viselje az ezzel felvállalt többletterheket. A hazai felmérések adatait tekintve fel kell ismernünk és el kell fogadnunk azt a tendenciát, hogy a hagyományos, házasságon alapuló családmodellt egyre kevesebben választják követendő példaként. Változások tapasztalhatók a házasságok tartósságát tekintve is. Ugyanakkor a házasságon kívüli élettársi kapcsolatban való együttélések száma az elmúlt néhány évtizedben megsokszorozódott. Ezt a változást jogrendszerünknek is követnie kell. Napjainkban milliós nagyságrendben beszélhetünk élettársi kapcsolatban élőkről. Gondoljunk bele, az ország teljes lakosságának már mintegy 10 százaléka választotta magának az együttélés e formáját. Persze, ez nem követeli meg azt, hogy a jog eltérjen a házasság általános kialakult fogalmától, amely a köztudat és köznyelv “házasság” fogalmával összhangban van. Azonban ezrek és ezrek igénylik, hogy a jogalkotó a kapcsolatukhoz, amelyet a polgári törvénykönyv házasságon kívüli érzelmi és gazd asági közösségként definiál, megfelelő, a feleknek kölcsönös biztonságot nyújtó joghatásokat fűzzön. A törvényjavaslat véleményünk szerint megfelelően követi e társadalmi elvárást. A bejegyzett élettársi kapcsolatot választóknak számos, eddig csak a házass ágban élőknek járó kiváltságot tesz lehetővé, hozzáférhetővé. Ha áttekintjük ezeket a kiváltságokat, nyilvánvalóvá válik, hogy azok főként az élettársak önként vállalt gazdasági közösségének, közös teherviselésének elismeréséhez kapcsolódnak. Így a jövőben a házastársakhoz hasonlóan adójogi, munkajogi, szociális kedvezményekben részesülhetnek. Ugyanakkor szükség van megfelelő vagyonjogi, öröklésjogi szabályozásra is. Bár a párkapcsolat kezdetén az együttélés formájától függetlenül általában másodlagos kérdé s a felek anyagi helyzete, a későbbiekben ez egyre fontosabbá válik. Amikor az évek alatt közösen összegyűjtögetett kisebb, szerencsés esetben nagyobb vagyon sorsáról kell dönteni, ki másnak lenne arra több joga, mint azoknak, akik ezt tevékenyen létrehozz ák? Ha egy hosszú közös életet követően a pár egyik tagja meghal, jogos elvárás, hogy a másik felet hasonló jogok illessék meg az öröklés terén, mint a házasságban élőket, hisz ugyanúgy közös munkájuk gyümölcsének vagy terheinek átörökítéséről van szó. (13 .20) Hogy a javaslatnak nem célja teljes mértékben elmosni a határokat a hagyományos házasság intézménye és az újonnan bevezetésre kerülő regisztrált élettársi kapcsolat intézménye között,
