Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
35 régi rendszer fenntartásáért az, aki nem ebben a rendszerben, hanem ebből kimenekülve és kiskaput találva iskoláztatta a gyerekét! (15.20) És nem jó az, hogy az besz él az egészségügy régi viszonyait idealizálva, aki a feleségét szülni már eddig is a mostani súlyponti kórházba vitte és nem a kis kórházba; aki betegsége esetén már eddig is összetelefonálta magát, hogy a legjobb és legnagyobb kórház legjobb és legkitünte tettebb orvosát találja meg. Neki szabad? Neki szabad saját választásában súlypontivá tenni egy kórházat, a többieknek nem szabad? És nem jó az, ha a nagycsaládosok amúgy tiszteletre méltó közösségében az beszél ingyenes felsőoktatásról (Az elnök csenget.) , aki a gyerekét már rég Amerikában taníttatja. (Taps az MSZP soraiból.) Nem volt ez jól, és nincs jól. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezető asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Teszünk is róla, remélem, kevesebb hibával és több megérté ssel, mint eddig. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. Felszólalásra következik Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt kö veti majd Kóka János frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Vége van a nyárnak, a nyár a pihenésnek, a kikapcsolódásnak az időszaka volt, és ahogy elnézem magunkat, mintha ott folytatnánk, ahol egyébként tavasszal lestrapáltan, frusztráltan a sok munkától az Országgyűlés ezt a munkát abbahagyta. Pedig időközben volt itt az imént egy köztársasági elnök úr i s, és az elnöki beszédet, úgy látom, senki nem szívlelte meg, mert akkor nagyon rövidre vettük volna ezt a mai napirend előtti felszólalássort. Az a műfaj, amiben a miniszterelnök úr ma megszólalt, egy egyórás politikai talkshow volt, “csak állok és beszél ek” című műfaj, amiben a miniszterelnök úr próbált mindent érinteni, de ismerjük a jó magyar mondást, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Aggódva figyeltem ezt a mai beszélgetést, szeretném elmondani. A miniszterelnök úr két dologban nagyon erős: amikor filozofikus nagybeszédeket kell tartani, nagyon erős, és bizony erős akkor is, amikor tervekről kell beszélni, amikor a mondatok úgy kezdődnek, hogy “majd” meg “program”, meg “a következő évben”, meg “a következő kéthárom évben”. A miniszterelnök úr azon ban a végrehajtó hatalomnak az első embere, és időnként jó lenne mérleget készíteni az igen rövid távon megtett programok megvalósulásáról is, amiben viszont nem jeleskedik soha sem a kormány, sem pedig a miniszterelnök úr. Merthogy ha mérleget kellene kés zítenünk erről a rövid időről - ami a végrehajtó hatalom első emberének az egyik legfontosabb kérdés, sokat beszéltünk programokról, és hogy abból mi valósult meg , akkor én csak két területre szeretnék kitérni, mert nekem nincs egy órám, mint a miniszter elnök úrnak volt, csak néhány percem. Ebből a két területből az egyik terület a gazdaság állása, a másik terület pedig az, hogy a saját maga által vállalt programokhoz képest mit teljesített az elmúlt időszakban a kormány. Nos, a gazdaság teljesítményével kapcsolatban a KSHtól elég riasztó adatokat kaptunk az elmúlt hetekben. Egyszerűen nemcsak minket, politikusokat és magyar embereket, de a piacot is sokkolta mindaz, ami visszaköszönt a KSH adataiban: Magyarország Európa leggyengébb gazdaságává vált. Az e lemzők 2,5 százalékot vártak, a valós adat viszont 1,2 százalék, ekkora növekedést produkált a
