Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 19 (111. szám) - Török Zsolt (MSZP) - a pénzügyminiszterhez - “Hitel vagy uzsorakamat?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
3282 elő, hogy például a 10 évre k ötött, 120 hónapra kötött szerződéseket a negyedik évben mondják vissza, és akkor derül ki, hogy nagyobb összeggel tartozik az adós, mint a gépkocsi értéke. A tévében bemutatott esetekben a bankok sokszor lehetőséget sem adnak arra, hogy az ügyfél részt ve hessen az eladásban, esetleg ő vigyen vevőt, aki talán magasabb árat ajánlana az árverésre bocsátott autóért, mint a bank más ügyfele. Hogy mennyire teljes körű a tájékoztatás ezekben az esetekben, a hitelügyekben, azt nem tudjuk megítélni. Van erre vonatk ozó szabály, de sokszor az ügyfél nem is tart rá igényt, hiszen annyira gyorsan akar autótulajdonos lenni. Az azonban mindenképpen elgondolkodtató, hogy a kereskedők, bankok és olykor az ügyfelek teljes anyagi csődbe sodorhatnak egyegy családot. A jelenle gi autófinanszírozás egy része a múlt századi uzsorakamatokra emlékeztet. Kérdezem a miniszter urat, hogyan lehetséges az, hogy ma Magyarországon ilyen finanszírozási szabályok érvényesülhetnek. Milyen intézkedéseket kíván tenni a tárca az adósok védelmébe n? (Font Sándor: Regisztrációs adó vár rájuk, nagyon nagy!) Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szót Veres János miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönö m a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Font képviselő úr regisztrációadóemelést javasol a helyzet orvoslására, de a kormány nem támogatja ezt a javaslatot, képviselő úr. (Taps, derültség az MSZP soraiban. - Domokos László: Személyeskedsz!) Ma gyarországon az elmúlt időszakban kialakult a valódi, életképes piacgazdálkodás feltételrendszere, azonban az állampolgárok egy jelentős része a piaci kockázatok iránt nem eléggé érzékeny, nem alakult ki az a fajta veszélyérzet, ami szükséges, hogy ilyen t ípusú kockázatokat megítéljenek. A gazdasági döntésekhez, racionális döntésekhez szükséges ismeretek sem állnak minden esetben mindenki rendelkezésére, ez elég nyilvánvalóan látszik bizonyos hitelszerződések megkötéséből. Ha a képviselő úr által említett g épkocsihitelezés gyakorlatát vizsgáljuk Magyarországon, akkor létezik olyan felmerés, amely szerint a magyar lakosság egy jelentős hányada sokkal nagyobb, drágább gépkocsit vásárol, mint amekkorára a jövedelmi helyzete alapján lehetősége lenne. (14.20) A képviselő úr plasztikusan úgy fogalmazta ezt meg, hogy egy kategóriával nagyobb autóba ül annál, mint amit egyébként az anyagi helyzete indokolna, illetve lehetővé tenne. A vágyak valóban sokszor erősebbek a tényleges gazdasági lehetőségeknél, és a gépkocs ivásárlások hitelezésén túlmenően ez sokszor előfordul a lakáshitelezéssel is, hiszen nagyon sok esetben látszik itt is az erőn felüli vállalás, és aztán a nagyon nehezen vagy egyáltalán nem teljesítés. Ezeken a példákon túlmenően számomra egészen megdöbbe ntő, hogy létezik a magyar hitelpiacon olyan elfogadott hitelajánlat, amelynél 200 százalékos teljes hiteldíjmutatóval vesznek fel magyar állampolgárok hitelt. Lefordítva ez azt jelenti, hogy tízezer forintos kölcsönre egy év alatt húszezer forint kamatot kell fizetni az illetőknek, és létezik - még egyszer mondom - ilyen típusú hitelfelvétel is. Meggyőződésem szerint ezekben a kérdésekben az államnak van olyan felelőssége, hogy minél több és minél pontosabb tájékoztatást adjon az ilyen jellegű hitelfelvéte lekben gondolkodóknak, azért, hogy az emberek józan realitásérzéke kialakuljon. Ezt természetesen az állam meg is teszi, mind a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete minden lehetséges formában, honlapon, előadásokon, mind pedig a kormányzati szereplők az erről a témáról folytatott beszélgetésekben a nyilvánosság előtt felhívják a figyelmet ezeknek az ügyeknek a kockázatosságára. Novemberben módosítottuk azt a rendeletet, amely a teljes hiteldíjmutatószámítás rendeleté t jelentette. Ez azt jelenti, hogy a 304/2007. (XI.14.) kormányrendelet módosítása éppen azt szolgálja,
