Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
3205 Elhangzott az, hogy profitmaximalizál ás van. Ennek lehet egy egészen más értelmezése. Ez nem maximalizálás, ez egy olyan biztosíték, mint amikor a közművek privatizációjakor egészen biztos profitot biztosítottak ezen cégek számára. Hogyan jutottunk el idáig? Egy radikális leépítéssorozattal, aminek most csak egy eleméről beszélek, a teljesítményvolumenkorlátról. Mit mond erről a miniszter asszony? Október 24én beszélt ő erről, úgy beszélt róla, hogy ez a rendkívül rigid, rendkívül mechanikus teljesítményvolumenkorlát esetleg megszűnhet. Úgy beszélt róla, mintha nem ők maguk, nem önök hozták volna ezt létre, mintha a fátum vagy nem tudom, mi repítette volna ide ezt a frányát. Nem! Ez volt a társaival együtt az ördögi terv: olyan mértékben ellehetetleníteni az addig viszonylag működő egészségü gyi rendszert, olyan várólistákat kialakítani, olyan nagy bizonytalanságot, bizalmatlanságot kialakítani az egészségügy iránt, olyan új fizetési módszereket bevezetni - vizitdíj, kórházi napidíj , hogy az emberek ne is forduljanak orvoshoz, csak ha már na gyon nagy a baj, ha már a gyógyítás kétséges és drága. Itt lesz majd az a dilemma az egészségügyben, hogy melyiket gyógyítsuk: az idős 80 évest, akit már ma is ki akar vetni a rendszer, mondván, hogy nem gazdaságos a gyógyítása, vagy inkább a 30 éves élete rőst kell gyógyítani, aki ráadásul ezért többletet is hajlandó fizetni, mert az így többszörösen hatékony? Milyen társadalomkép áll előttünk? Az új rendszerben mindennap meg kell majd küzdeni ezzel a problémával? Lehet itt, kérem, fejkvótarendszert kidolgo zni, lehet itt Egészségbiztosítási Felügyelet; addig tologatják majd az aktát - mert a betegből már akta lesz , amíg az ügy önmagát el nem intézi, és akkor lesz ad acta lehet tenni a dolgot. (16.20) Tudják önök, hogy vidéki, de sok fővárosi fogorvosnak mi ért nincsen szinte egyáltalán munkája? Azért, mert a fogászati kezelések egy sorozatot jelentenek, és az emberek a 6810 kezelés után járó 6810szer 300 forintos vizitdíjat nem tudják kifizetni. Az idős ember pedig büszkeségből nem megy orvoshoz, csak h a már nagyon rosszul van. Önök - most fölsorolhatnám az összes képviselőt, MSZPs és SZDSZs képviselőt - ne legyenek büszkék arra, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár szufficittel zárt. Ez a súlyos megszorításoknak, az egészségügyi tevékenység részleges z árolásának köszönhető. Ez később ráadásul súlyosan visszaüt, mert ettől az emberek nem lettek egészségesebbek. Itt van egy alapvető hatékonysági kérdés. Önök az egészségügy hatékonyságát a ráfordítások lefaragásában, elsősorban költséghatékonyságban, sőt m a már profitban mérik, mi viszont az egészség javulásában mérnénk, ami persze nehezebben mérhető, de mégis ez a két rendszer között az alapvető különbség. Ráadásul a hálapénz nem szűnt meg, sőt az önök hatékony közreműködésének köszönhetően most már olyan korrupcióval terhelt, kétségbeesett háladíjrendszer jött létre éppen a Horváth Ágnes szavaival élve rigid teljesítményvolumenkorlát miatt, amit legvadabb álmainkban sem tudtunk elképzelni. Csak hát az életösztön… Az üzleti célú biztosító k csak az elején, a biztosítottak megszerzésének és a röghöz kötésének az idején ígérnek fűt, fát, bokrot, virágot, fantasztikus, hogy mik szerepeltek Horváth Ágnes október 24ei beszédében. Mindent ígérnek, utána viszont futnak a pénzük után, már csak a p rofitjuk ellenőrzésében és mindenekfelett való biztosításában, akár az egészséghez való jog megnyirbálása árán is érdekelt lesz. Az egészségügy szétzilált, és lásd a kórházak megszerzése körüli vörös és kék polipot, hogy ettől bizony lila lesz az ember fej e, ebben a korrupcióval terhelt rendszerben az üzleti biztosítók ezt a szétesést fogják felgyorsítani, a kormányzat morális háttere, szavahihetősége hiányzik ehhez. A beteg pedig néhány hétig, az első betegségéig még jól fogja magát érezni a sok ígérettől elkábultan, de úgy gondolom, hogy nagyon gyorsan ki fog józanodni. Mi lesz ennek az eredménye? Úgy gondolom, az eredménye olyasmi lesz, mint amit egy Michael Moorefilmben látunk, hogy valaki a saját lábát, otthon a konyhában tűvel, cérnával varrja össze a lábán esett sebet, és amikor kérdezik tőle, hogy miért, azért, mert nem tudja megfizetni, azt mondta, hogy csinálja maga inkább. Az öngyógyítás következik be akár ilyen szélsőséges módon, vagy a
