Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz):
3183 Egyfelől az én elváráso m és reményem szerint az, hogy pluszpénz kerül bele a rendszerbe. Másfelől, hogy a pénztárak gondos gazdaként a szolgáltatásvásárlásban, a szolgáltatásszervezésben működnek közre, hogy a pénztártagok által igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások optimál isan koordinálva, mindenki számára egyenlően hozzáférhetők legyenek. Téves az a feltételezés, kedves képviselőtársak és tisztelt hallgatóság, hogy a pénztáraknak nem lesz érdekük, hogy az idős, szegény és beteg embereket megtartsák. S ez nemcsak azért nem lesz így, mert a pénztárak nem válogathatnak a jelentkezők között - ezt ma már számtalanszor hallottuk , hanem azért sem, mert az Egészségbiztosítási Felügyelet rendkívül szigorúan ellenőrzi, hogy mindenki megkapjae a szükséges ellátást. De még fontosabb , hogy a pénztáraknak nem is áll érdekükben ez a szelekció, hiszen azt is hallottuk már, hogy az idős, beteg emberek után több pénzt - fejkvótának nevezi a jogszabály - kapnak majd, mint az egészséges fiatalok után, pontosan azért, mert az ő esetükben az e llátás nyilván költségigényesebb. A biztosítási rendszer reformjának egyetlen célja van: jobb és mindenki számára azonos hozzáférést jelentő, a mainál hatékonyabb, komfortosabb és eredményesebb gyógyítást nyújtó egészségügy, amelyben az orvos is, a nővér i s, valamennyi egészségügyi dolgozó is jól érzi magát. S végezetül: hogyan lesz valaki pénztártag, kelle valamilyen lépést tennie a nyugdíjas állampolgárnak. Semmilyen kötelezettsége nincs. A pénztárak megalakulásával automatikusan, lakóhely szerint minden ki pénztártag lesz, s erről majd ő fog értesítést kapni, neki tennivalója nincs. Sőt az a lehetőség is fennáll előtte, mint bármelyik más magyar állampolgár előtt, hogy egy idő elteltével - megismervén esetleg a többi pénztár működését, a többi lehetőséget - ő maga is évente válogathat a rendelkezésre álló pénztárak között. Abban bízom, kedves képviselőtársaim, hogy - bár minden változás felfordulással és átmeneti kényelmetlenséggel, káosszal jár, és annak a jó hatásai, az eredményei csak később jelentkezne k, de biztos vagyok benne, hogy - az egészségbiztosítás átalakítása jól fogja érinteni a betegeket, hiszen minden változtatás az ő érdeküket szolgálja és az ő érdeküket kell hogy szolgálja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Molnár Ágnes képviselő asszonynak, Fidesz. DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én vehemens ellenkezés helyett - ahogy Gusztos képviselőtársam említette, a mi o ldalunkról csak az érkezhet - néhány tényre szeretném felhívni a figyelmet. Érveléseiket hallgatva úgy gondolom, hogy nem ugyanazt a kerettörvényt olvassuk. Ez a kerettörvény még 122 olyan jogszabályt tartalmaz, amely számunkra ismeretlen, és ez a kerettör vény csak homályosan világítja meg, hogy milyen jövő vár ránk. Riogatás? Nem riogatunk! Önök riogatnak, mert teljes szakértői és teljes társadalmi ellenállás mutatkozik a törvény tervezett bevezetését illetően. De nézzünk példát a múltból, hogy az előző év ekben hogyan vezettek be önök hasonló horderejű intézkedéseket. Sokszor hallottuk önöktől, hogy a jelenlegi kormány előtt egyik kormány sem volt hajlandó - és nem is tudott - belevágni egy igazi reformba, kivéve a Hornkormányt, mely végrehajtotta a szakér tők által egekig dicsért nyugdíjreformot. Azt a reformot, amitől - azt mondták akkor is, hogy - magas hozamot várnak, az öngondoskodás megerősödését, a nyugdíjpénztárak közötti versenyt. Ezt mondták, ezt várták. Mára viszont kiderült, hogy nincs valódi ver seny, magasak a működési költségek, alacsonyak a hozamok, és a közeljövőben nyugdíjba menni kívánó tagok kevesebb nyugdíjat fognak kapni, mint azok, akik az állami pillérben maradtak. De párhuzamba állíthatnám a jelenlegi helyzetet a tavasszal folytatott á ramtörvény vitájával is, amikor Kóka János - akit a siker apostolaként aposztrofálhatunk - azt állította, hogy a verseny
